Rosnyai Dávid

Többrétű irodalmi tevékenységet folytatott, de elsősorban szépprózai munkájával vált nevezetessé Rosnyai Dávid (1641–1718), Apafi fejedelem török deákja. Kitűnően elsajátította a török nyelvet, s életének nagy részét diplomáciai küldetésekben töltötte. 1678–1682 között Béldi Pál ügye miatt Görgényben és Szamosújváron raboskodott; öreg korában II. Rákóczi Ferencnek ajánlotta fel szolgálatait. Számos történeti feljegyzést hagyott hátra, köztük törökországi utazásairól szóló, fordulatos stílusú, érdekes naplóját, valamint a Törökországban gyűjtött magyar vonatkozású, török nyelvű iratokról készített fordításait. Írt néhány verset egyes magyar uralkodókról {303.} (pl. Bocskayról) a nemesi költészet hangnemében, s fennmaradt egy igen szép, arányos körmondatokban szerkesztett imádsága, első török útjára való indulása alkalmából.

Nevét Horologium Turcicum (Török órák) című kéziratban maradt műve tette emlékezetessé. Fogsága alatt fordította az ősi indiai irodalom népszerű terméke, a Pancsatantra török változatának (Hümajun-náme) egy része alapján. Művének latin címét nyilván Guevara híres Horologium principuma (Fejedelmek órája) nyomán kovácsolta és afféle politikai tükröt akart nyújtani hazája vezetőinek. Az eredeti nem más, mint egymásba tolt és kibogozhatatlanul kusza szövevényt alkotó tanító mesék gyűjteménye. A vezető fonál csak annyi, hogy egy kínai császár fővezére tanácsára megismerkedik egy nagy indiai király részére alkotott kormányzati művel, amelyben – keleti szokás szerint – minden tanítást mese illusztrál. Rosnyai nem annyira fordítást, mint inkább átdolgozást nyújtott, s minthogy a török szöveg hemzseg az arab és perzsa stílusékítményektől, a magyar átültető is a hazai kancelláriák latinnal kevert kuriális stílusát használta. Kétségtelenül hatott Rosnyaira Prágai András Guevara-fordításának keresett manierizmusa, valamint a keleti nyelvek szóvirágos kifejezésmódja. Mindezt a magyar közmondások és verses mondókák szentenciózus használatával vegyítette, s így irodalmunk legkülönösebb keverék stílusát alkotta meg. A keleti gondolkodásmódot a maga jogászi eszejárásával tarkította, állatalakjainak szájában például komikus tarkasággal forog Arisztotelész, Machiavelli, Werbőczy, Buda vagy Rápolt neve. Egyetlen mondat is kellőleg érzékelteti régi magyar prózánk ez érdekes változatát: "Vala Illének egy Famulus nevű szolgája, eredeti szerént suspecta natio, urának karoly (=sólyom) hordozó inassa vala, természeti a continentia aránt nullum jussal donataria, szíve tüköre minden mocsokkal poros, szem fénye hunyorgással homályos, ki minek előtte urának foglyászna, ura foglyának bocsáta, holott midőn mind tőreiből s mind hálóiból ki szakadott volna, extremumhoz foga." Rosnyai történeti feljegyzéseiben és szép imádságában egyébként nyoma sincs a Horologium Turcicum, nyelvi habarcsának.