A "felfordult világ" költészete

Az eddig tárgyalt darabokban tulajdonképpen kevés a korhoz kötött. Aktualizálódásuk a régi magyar irodalom történetének bármely időpontjában elképzelhető, mint azt az ironikus dicséret-formánál láttuk. Az alább tárgyalandó verses emlékek esetében azonban nyilvánvalóan nem véletlen, hogy éppen a 17. század második felében keltek új életre. Közös jellemzőjük a furcsa, különös, irreális helyzetek kedvelése, vonzódás a fantasztikum, az elképzelhetetlen iránt. Az ide tartozó emlékek elseje műfajilag még a vetélkedések közé tartozik, Bacchus és Jejunium véres harcáról szól. A két fél serege húsételekből és böjti ételekből áll, s a hosszú versezet (Bacchusnak véletlen rabsága idejének legjobb korában) szerzője szinte tobzódik a különböző ételek küzdelme során adódó groteszk helyzetek részletezésében. A pisztráng például ecetben meg-{324.}bújva, zöld petrezselyem alól "irányozza" a szalonnát, ellene a hurka darával lövöldöz stb. A nemzetközileg elterjedt téma nálunk is igen régi lehet (már Szkhárosi Horvát András megemlékezett "Konc vajda" és "Cibere bán" harcáról), de ez a leírás jellegzetesen barokkizáló. Ehhez hasonló furcsa versezet (Egy új históriát mondanék tinéktek ..., Vásárhelyi-dk., Bocskor-k.), melyben a cigányok különféle ételekből felépített templomért könyörögnek Jupiterhez:

Minden ő ajtaja hogy kétfelé nyílnék, két-két öreg szalonna,

Vonó karikái kolbászból legyenek jó vastagon megfonva,

Az csuka pecsenye jó lészen zárjának, gömböc legyen lakatja.

A téma egyike a nemzetközileg legelterjedtebbeknek, az Eldorádó képzete csaknem minden nép művelt és félművelt irodalmában felbukkan, cigányokra való vonatkoztatása azonban valószínűleg magyar lelemény. A különösség kedvelése egészen öncélúan nyilvánul meg néhány századvégi lakodalmi énekben, egyes részeik teljesen szabad képzettársításon alapuló zűrzavaros képhalmazok:

A vénasszony borjút őriz, mind elszalasztgatja,

Icce széna, nyaláb szerdék (=csokor aludtej), korpa, harisnya,

Szőrfurkó, daróci kalán, vászon cipellős,

Az apád is varga mester lóbőr gelezna.

Még érthetetlen szavakból összeállított, afféle "halandzsa" is akad a lakodalmi versek között. ("Ófondáré, fazokáré, késoka, városa ...")

Az állatok ember-szerepben való megjelenítésének ezópusi motívuma sem hiányzik a századvég deák-irodalmának tarkabarkaságából. Öncélú mulattatás keltette életre a Tunyaság az életnek jobbját megtompítja ... (Szentsei-dk.) kezdetű lakodalmi éneket, melynek egy része az idézettekhez hasonló tréfás egyveleg, másik része pedig a prücsök és a szúnyog lakodalmát részletezi. A másik állattörténet (Nyúl éneke, melyben a maga nyomorúságát siratja és ártatlanságát kinek-kinek eleibe adja, h. n. 1714) viszont közelebb áll eredeti allegorikus szerepéhez: a nyúl sanyarú sorsán panaszkodik, védtelen, mindenkinek ki van szolgáltatva, pedig senkinek sem vétett. A parodisztikus hang mögött felismerhető az elnyomott jobbágyságra való rejtett utalás.

Az efféle helyzetek iránti érdeklődésnek két oka lehet: ízléstörténeti és társadalmi. A barokk ízlés a 17. század második felében vált annyira népszerűvé, hogy a barokk egyik vonása, a furcsaságok és a fantasztikum kedvelése szélesebb körben elterjedhetett és ezt az igényt a verselő deákok ki is elégítették. A másik ok az, hogy a század második felében a magyar társadalom nagymértékben mozgásba jött, a rendi társadalom keretei átmenetileg meglazultak, nagy tömegek kényszerültek elhagyni otthonukat, minden megfoghatatlanná vált. Az ennek folytán létrejött bizonytalanság érzését a barokk "felfordult világ" jól kifejezte, amint ez közvetlenül tetten érhető A világhoz szabott énekben. Köznemesi szerzője a fantasztikumok között ("csillagok a földön, vadak égen járnak, halak az erdőben fák alatt sétálnak") azt is felsorolja, hogy "a pór elébb ül az úri rendeknél" és hogy "a jobbágy bírságot vet urára".

{325.} A következő századok során ez a fajta irodalom még lejjebb csúszott. A különböző "dicséretek", "vetélkedések", "panaszok" versbe szedését a református kollégiumok diákserege űzte tovább, s az ilyen írások a legtöbb esetben meg is rekedtek a kollégiumok falai között. A továbbélés másik irodalomalatti útja a népköltészet; csaknem valamennyi tárgyalt műfajnak, típusnak fellelhető a magyar folklórban megfelelője, a lakodalmi tréfás egyvelegeknek éppúgy, mint a cigányok templomának vagy a tücsöklakodalomnak. A felvilágosodás klasszicista ízlésű írói tudatosan szembefordultak az efféle alantas irodalommal.