Imádságai és beszédei

Barokk retorikájuk, szónoki hangvételük, személyes, lírai ihletettségük műfaji szempontból közel hozza egymáshoz Rákóczi hazai írásainak két jellegzetes csoportját, imádságait és szónoki beszédeit. Korabeli latin elnevezésük (oratio) is azonos. A személyes-vallásos imádság-műfaj – miként az már Bethlen Miklósnál is megfigyelhető volt – nála is hazafias érzelemmel telítődött, s alkalmassá vált a nemzeti és társadalmi sorskérdések irodalmi kifejezésére. A csapatok előtt vagy politikai gyűléseken előadott beszédei pedig gyakran fohászként szárnyalnak és átforrósítja őket a bensőséges líraiság.

Imái közül legnevezetesebb a kuruc hadsereg számára írt hivatalos imádsága, mely Alázatos imádság (Debrecen 1703) címen "nyomtatás által közönségessé tétetett avégre, hogy a birodalma alatt lévő vitézlő magyar nép is az ő kegyelmes jó urát s fejedelmét a buzgó imádkozásban követni megtanulja". Számos magyar kiadásán kívül németül és latinul is megjelent; szlovák vitézei számára készült cseh nyelvű lőcsei kiadását a fejedelem arcképe és egy köszöntővers ékesítette. Történeti jelentőségű a könyörgés felekezetközi jellege, külföldön is fölfigyeltek rá, itthon pedig népszerű szimbóluma lett a keresztény felekezetek egyesítését célzó türelmi politikának. Hasonló szellemű két másik fennmaradt imája: az egyik a szabadságharc kezdetéről való s egy "ütközet előtt mondott beszéd"-hez csatlakozik, a másik a Nemes Társaság különböző egyházakhoz tartozó tagjainak a reggeli istentiszteletére készült (Az isteni szent gondviselőség nevezeti alatt gyarapodó rend imádsági) . E reggeli ima mellé három zsoltárt (XXX, XC, LIV) is lefordított a Vulgata alapján. Több más imádságának csak a híre maradt fenn: 1707-ben a Nemes Társaság felavatásán "ő Felsége által fundált bizonyos imádságot" olvastak fel. Az 1709. áprilisi zászlószentelésen pedig "mindenektől megértő szóval maga csinált imádságot mondott a pataki templomban "zokogva és sírással".

A fejedelem minden imájából sugárzik az igazságtudat; a bűnbánat bensősége ötvöződik bennük a kegyelem, az isteni segítség bizonyosságával. Vallásosság és politikai meggyőződés összefonódásáról tanúskodnak, inkább harcra, mint kegyességre buzdítanak, inkább a publicisztikai irodalomba illenek, mint {377.} valamely katolikus imádságos könyvbe: "karjainkat erősítsed, fegyvereinket élesítsed, hogy kegyes akaratodat teljes erővel követhessük! Táborainkat a mi ellenségeinknek leselkedésektül oltalmazzad ... Legyen a te angyalod őrízőnk és kalauzunk a harcolásban ..." Hiteles emlékei Rákóczi lelkivilágának is, a jezsuita neveltetéstől eltávolodó egyéni vallásos fejlődésének. A jezsuiták imáit eretnek szövegeknek tekintették.

Imádságainak javarésze prózában írt líra. Ugyanez a lírai hév tör elő beszédeiből is. Ezeknek – a kor általános gyakorlatának megfelelően – három típusa volt: a katonái előtt mondott tábori beszéd, az országgyűlési szónoklat és az üdvözlő beszéd, illetve az arra adott válasz. Rákóczi nagyszámú beszéde közül csak kettőnek ismerjük hiteles, szó szerinti szövegét: a már említett Ütközet előtt mondott beszédet, valamint a saját kezű kéziratban fennmaradt, a katonái harci kedvét élesztő Gyömrői beszédet (1705. júl. 3.). Különböző feljegyzésekből, hallgatóinak megjegyzéseiből, országgyűlési beszédeinek kivonataiból azonban fogalmat alkothatunk széles körű szónoki tevékenységéről.

A teatralitást, szertartásosságot kedvelő barokk korban a szónoklat külsőségeinek, formájának, hatásosságának igen nagy fontossága volt. Rákóczi ezért gondosan, írásban készült beszédeire s szövegüket is megőrizte. Rá is jellemző a kor szónoklatainak két fő vonása: az irodalmi vagy az irodalomból merített történeti példákra való hivatkozás és a lírai magatartás. Szónoki szenvedélye, fejedelmi pátosza, az országgal való azonosulása, elszántsága tüzet lobbantott hallgatói lelkében, akiket képes volt az érzelmek minden fokozatán keresztülvezetni, hogy elérje akaratát. Ennek egyik hatásos eszköze az önmagára, szenvedéseire, áldozataira való hivatkozás. Ilyenkor könnyekig meghatotta együttérzésre hajlamos hallgatóit, bár amikor a közadózás tervét terjesztette a rendek elé, azok "nem gondolván a fölséges fejedelem sok szép declaratióival, szíves expectoratióival" csak húzták-halasztották a dolgot, s végül elgáncsolták. Páratlan érzéke volt a színpadias előadásmódra, a hangárnyalatokkal való szuggerálásra, az éles kérdésfeltevésekkel, drámai válaszokkal s a támadó, szenvedélytől átitatott gesztusokkal való meggyőzésre. Az ónodi országgyűlés sorsdöntő perceiben a személyes vallomástétel lenyűgöző erejével, könnyeivel döntötte el a gyűlés kimenetelét.

A kortársak Rákóczi barokk zsúfoltságú, patetikus szónoki stílusát szépnek tartották; dicsérték, milyen szépen szól önmaga és a haza szenvedéséről: "gyönyörűséges peroratio formán" beszélt; "igen frissen és tudósan perorált" stb. – jegyezték fel hallgatói. Igaz, hogy a túlbonyolított barokk stílus miatt a gondolat, a logika, a világosság néha belevész körmondatainak áradásába. De ezeket is áthevíti nemes indulatának, érzelmeinek forrósága, amint azt a gyömrői beszéd példája mutatja, amellyel a sok dicsőséget szerzett elcsüggedt tiszántúli csapatok harci kedvét igyekezett föltámasztani.