{378.} Levelezése

Rákóczi irodalmi tevékenységének legtermékenyebb területe óriási méretű levelezése volt. Külföldi diplomáciai leveleit latinul és franciául, hazai levelezését túlnyomórészt magyarul írta. Jól ismerte a levélírás és a levélben való társalgás szabályait; a hivatalos és a magánérintkezés előírásos és kötetlen formáit. Francia könyveket olvasott a levél műformáiról és a levélírás művészetéről, miután iskolai tanulmányai során megismerte már a klasszikus latin episztolát, Cicero és az ifjabb Plinius levélformáját is. Rákóczi levelezésében, különösen a szabadságharc idején írott levelekben, nehezen választható el az író az államfőtől, s ennek következtében az irodalmi levélírás az állam kormányzásával együttjáró hivatalos tevékenységtől. A szerzőség szempontjából is több fokozatot különböztethetünk meg: vannak sajátkezű, valamint diktált levelei, illetve olyanok, melyeket utasításai alapján a kancellárián fogalmaztak, s ő csupán átnézte, kijavította őket.

Irodalmi szempontból legértékesebb leveleit ezért nem a hivatalos (diplomáciai, politikai, államszervezői, katonai stb.) levelezés erdejében kell keresnünk, hiszen ezek alig adtak teret a személyes hangnak, az érzelmi kifejezésnek, – többségüket nem is ő fogalmazta. A szabadabb írói alakításnak, a levélíró kedvtelésnek példáival a viszonylag kevés magánlevélben, valamint a bizalmasabb jellegű hivatalos levelekben találkozunk elsősorban. Ez utóbbiak rendeltetésüket tekintve eltérnek ugyan a magánlevelektől, közvetlen bizalmas hangjuk mégis amazok bensőségesebb tónusára emlékeztet.

A kuruc kori levelek jellegzetessége, hogy a levélírók nemcsak híreket és utasításokat közöltek bennük, hanem rögtönzött karcolatokat, tragikus élménybeszámolókat, komikus helyzetképeket, rövidre szabott politikai vagy erkölcsi elmélkedéseket is belefoglaltak; az átélt események hatása alatt nem takargatták indulatukat, s általában levélben rögzítettek mindent, amit megörökítésre szántak. Mindezt pedig fordulatos szólásokkal, csattanós történetekkel, egyéni stílusuk ízeivel fűszerezték. Rákóczi bizalmasabb levelei ennek a 18. század elejére már kialakult magyar levélstílusnak a szép példái, s a fejedelem e tekintetben méltó társakra talált több levelező-partnerében. Kiemelkedik például Rákóczi és Bercsényi levelezése. Rákóczi jellemrajzai és szenvedélyes hangú levelei gyakran kiváltják Bercsényi "villámlásait és mennydörgéseit", maró gúnnyal és szellemes stílusban odavetett markáns fordulatait. Ilyen kialakult levelezésben van legkevesebb nyoma a szónokiasságnak, a megtanult levélírói technikának, az előírásszerű formának, a barokk stílus okozta mondattani bonyodalmaknak. Annál jobban érzékelhető a nyelvből adódó képszerűség, a világosság és a stiláris egyszerűség.

A bizalmasabb hangú levelekből az élőbeszéd közvetlensége, a társalgó hangnem élénksége árad. Szólhat a levél kemény hangon, mint a birtokügyeket felhánytorgató Károlyi Sándornak, vagy olyan keserűen, mint amikor Károlyi elpártolásáról értesül: "Ennél többet nem válaszolhatok: mert fojtogatja szívemet az keserűség s az igaz, de megcsalatott barátság." Felemelkedhet hangja az ima líraiságáig, de szólhat szelíd, okos érveléssel, együttérzéssel, mint az Orosz Pál generálishoz 1706 decemberében írt levél, amelyben már-már dramatizálva, dialógus formájában válaszol a zúgolódó szegénylegények "fojtogató keserűségére".

{379.} Magyar nyelvű levelezése mellett irodalmi érdekességű Sieniawska hercegnővel váltott francia nyelvű szerelmes levelezése, melynek egy részét Magyarországról, a másikat Dancka városából írta. Személyes érzelmeinek bármilyen erős sodra is van, az egyéni vonzalom összeolvad a nagy üggyel s e hosszan tartó szerelmet kísérő levelek éppen annyira tanúi a harci események és a politikai helyzet alakulásának, mint a szerelmes férfi türelmetlen szenvedélyének. Rákóczi franciasága ezekben a levelekben a "lettre familière" (családi levél) hangnemével rokon, de emlékeztet a fennkölt stílusú udvari levéltónusra is. Eltér hivatalos leveleinek nehézkesebb franciaságától, amelyekben még a mondanivaló rovására is túltengenek a sablonos udvariassági formák. A baráti érzelem megnyilatkozása teszi magánjellegűvé Rákóczinak a Danckában székelő Besenval francia követtel 1713-ban váltott levelezését is. Danckai időzése óta mély baráti kapcsolat fűzte a fejedelmet Besenvalhoz s ez meghitt hangot kölcsönöz levelezésüknek. A fejedelem beszámol neki a francia udvarban történtekről, Sieniawskával kapcsolatos birtokügyeiről, felesége helyzetéről, legszemélyesebb dolgairól. Ezek a levelek Rákóczi eltökéltségének s lengyelországi bujdosó társai iránti együttérzésének is szép dokumentumai.