Vallásos ponyva

A katolikus imádság- és énekiradalom népszerű ága hihetetlen bőséggel burjánzott; termékeit a mennél szélesebb körben való terjesztés végett, de üzleti okokból is, legtöbbször vallásos ponyvakiadványok formájában jutattatták el a hívőkhöz. Nagy számban jelentek meg a néhány leveles vagy csak egy-két pagellás, imádságokat tartalmazó füzetek, énekbetétekkel vagy anélkül. Íme néhánynak a címe: A pergő aranyórának tizenkét percentési, azaz óra-ütéskori kegyes elmélkedések és fohászkodások; Keresztyén ABC, azaz a szentírás szavaiból összeszedegetett fontos mondások és buzgó fohászkodások; Készülőt fúvó trombita, azaz dög és fegyver által pusztító kemény ítéletinek hallására minden élő penitencia-tartásra serkengettetik; Keresztyéni készület az idvességes halálra stb.

A lelki patikák, templomi dicséretek, üdvösséges zengedező sípszók, gyermeki háláadások, szent gyakorlatok, jóillatú füstök, atyafiságos serkentések, vigasztaló balzsamok, boldog halálszekerek, gyászruhák és más hasonló címet viselő kiadványoknak a terjesztésére a legáltalánosabb mód a roppant tömegeket megmozgató kegyhelyek búcsúin való árusítás volt. Ugyanilyen módon terjedtek a népszerű énekek is. Se szeri se száma az Énekek, Istenes énekek, Istenes ó és új énekek, a Két, Három, Négy, Öt, Hat, Hét szép, szép keserves, szép új, válogatott szép énekek, legújabb, legújabb ájtatos, ó és új istenes, istenes böjti, szép böjti üdőre való vagy a különböző búcsújáró helyekhez fűződő Sok csuda-tételekkel tündöklő kis-martonyi (andocsi, gyüdi, máriapócsi, máriazelli, máriaradnai stb.) szűz Máriáról szóló ének-füzeteknek, melyekben a régiek mellett legtöbbször egy-egy újabb szerzemény is akadt. Az új ének is a megszokott terminológia, a barokk képalkotás eszközeivel szólott. Az {499.} érzelmekre ható szándék, a misztikus elmélyülés, a szentek csodatételeinek átéltetése jól megfért a változatos szerkezetű strófákban az újszerű, játékosabb rímeléssel, dallamosabb melódiával.

A 18. század első felében a népszerű irodalmiság szintjén is lényegében lezárult az egyházi műfajoknak az irodalomtörténet szempontjából is figyelemre méltó története. De már ennek a kornak a népies vallásos terméséből is csupán Csuzy Zsigmondnak a művei játszanak szerepet irodalmunk fejlődése szempontjából. A drámai játékok és az énekek egy része a folklórt gazdagította, habár a népköltészet értékes vallásos emlékei inkább a 17. század alkotásaira mennek vissza.