A fordítások

Nagyarányú fordítói tevékenységéhez Mikes már az 1720-as években hozzákezdett; 1740-től kezdve, Rodostóba való visszaérkezése után pedig irodalmi működésének súlypontja erre helyeződött át. Összesen tizenkét prózai munkát fordított franciából, mintegy 6000 kézirat-lap terjedelemben. A fordításra kiszemelt könyvek korábbi olvasmányai közül, főként Rákóczi könyvtárából kerültek ki. Szépirodalmi munka csak egy van fordításai között (Mulatságos napok), a többi mind értekező, elmélkedő írás. Tárgyuk többnyire vallásos, illetve egyháztörténeti-néprajzi jellegű, néhány pedig pedagógiai célzatú.

A fordítások jelentékeny csoportja janzenista szellemű könyveket tolmácsol. Ezek közé tartozik az ismeretlen szerzőtől származó Epistolák (Epitres et Evangiles ...); François Aimé Pouget Catechizmusa (Catechisme de Montpellier, 1702); a Keresztényi gondolatok, Etienne François Vernage műve (Pensées chrétiennes, 1713), valamint Nicolas le Tourneux Histoire de la vie de notre seigneur Jesus Christ (1678) és Augustin Calmet Histoire de l'ancien et du nouveau testament et des juifs (1719) című egyháztörténeti munkáinak fordításai: Krisztus Jézus életének históriája és a A sidók és az új Testamentumnak históriája. Az utóbbihoz hasonló tárgyú és jellegű Claude Fleurynek († 1723), a gallikán nézeteket valló kiváló történésznek két munkája (Moeurs des Israélites, 1681; Moeurs des Chrétiens, 1682), melyeket Mikes Az izraeliták szokásáról és A keresztények szokásiról címmel ültetett át magyarra.

{525.} A késő-barokk kegyességi irodalmat képviseli fordításai között A kereszt királyi útja, a holland van Haeften munkája (Le chemin royal de la croix, 1655), valamint Az igaz keresztények tüköre, a Savonarola-fordító Nicolas Mélicque könyve (Le caractère des vrais Chrétiens, 1655). E vallás-erkölcsi írásokhoz két világiasabb, nevelő célzatú könyv csatlakozik: az egyik Charles Gobinet művelt francia nevelő, Richelieu egykori pártfogoltja könyvének (Instruction de la jeunesse, 1655) a fordítása Az ifjak kalauza címmel; Az idő jól eltöltésének módja című másiknak az eredetijét (Traité de la paresse, ou l'art de bien employer le temps, 1673) pedig Antoine Courtin francia diplomata, Krisztina királynőnek, majd Károly Gusztáv svéd királynak a titkára írta.

A felsorolt munkák a francia barokk és klasszicizmus átmeneti korszakának, illetve már a klasszicizmusnak a termékei, s jobbára a 18. század eleji ízlésnek felelnek meg; egyesekben a korai felvilágosodás szelleme is érezhető. A 18. század közepén mondanivalójuk, tartalmuk kissé már elavult volt; a szépirodalom előretörésének idején egy régebbi irodalmiságot képviseltek, amikor az efféle vallásos-moralizáló, történeti-oktató művek még elsőrendű irodalmi olvasmánynak számítottak. Mikes fordításai ezért elsősorban nyelvi, stiláris szempontból jelentősek.

A francia klasszicizmus kiművelt irodalmi nyelvének magyarra való átültetése komoly erőpróbát jelentett. Mikes, aki egy műkedvelő szférában kezdte el irodalmi tevékenységét, e kötetek átdolgozása során vált tudatos stilisztává. A Kalauz például eredetileg 1724-ben készült, a fordítást azonban 1744-ben az író alaposan átjavította, majd 1751-ben teljesen átdolgozta. A kézirataiban található törlések, javítások, beszúrások a mondatok egyengetésének, a világosabb, egyszerűbb fogalmazás keresésének jelei, a kifejezőbb stílus és a nyelvi tisztaság aprólékos eszközei. Az igényes stiláris teljesítmény ellenére a fordítások nyelvi értéke alatta marad a fiktív és misszilis levelek nyelvi gazdagságának, természetes stílusának.

A Mikes-fordítások között szépirodalmi jellege folytán különleges hely illeti meg a Mulatságos napok című keretes elbeszélés-gyűjteményt. Valamivel modernebb e művének a forrása is: Mikes ezúttal kortárs-író könyvéből fordított: Mme de Gomez (1684–1770), kora legdivatosabb francia regényírója, 1722–1731 között adta ki Journées amusantes című regénnyé növesztett nyolckötetes novella-ciklusát, melyben egy előkelő nemes társaság tagjai 18 napon keresztül egymással versenyezve novellisztikus történeteket beszélnek el. Miután Mikes néhány rövid novellát előbb leveleibe emelt át (1724–1734), 1745-ben válogatott össze Mme de Gomez köteteiből egy külön könyvre való elbeszélés-gyűjteményt.

Mikes a legmozgalmasabb novellákat szemelte ki, a lefordított hat elbeszélés cselekménye különböző korokban játszódik, és spanyol, francia, török, portugál és angol tárgyak váltakoznak bennük. Mikes jó szerkesztői érzékkel rövidebbé, gördülékenyebbé tette a helyenként terjengős francia szöveget, a novellákat keretbe foglaló regény színhelyét pedig Erdélybe, a Maros mellé helyezte át. A Mulatságos napok az első jelentkezése annak a fordítói gyakorlatnak, mely az eredeti epikus műnek nemcsak a nyelvét, hanem a szereplőit, cselekményét is "megmagyarosítja", amint azt Mikes után nemcsak Faludi Ferenc, de még Kazinczy és Kisfaludy Károly is tette.

{526.} Céltudatos fordítói tevékenységével Mikes egyik legtöbbet fordító írónk lett, s e műveit – a hagyományos felfogásnak megfelelően – komolyabb irodalmi cselekedetként értékelte mint saját gyönyörűségére írt leveleit. Fordításaival a hivatásos írók táborába óhajtott lépni, büszke öntudattal írva róluk rokonainak: "az én ítéletem szerint méltó, hogy kinyomassák."

Az utókor ítélete a fordításokkal szemben a Leveleskönyvnek ítélte a pálmát, mely eredetiségével szinte egyedül áll a fordítás-irodalom évtizedeiben. Mikes levelei szemléltetik a legjellemzőbben az elvilágiasodásnak a barokk és felvilágosodás között végbemenő folyamatát, valamint a retorikus, didaktikus literatúrából a tiszta szépirodalomhoz való átmenetet. Jelentőségét még inkább növeli, hogy a hazaszeretet keresetlen, őszinte átélésével, Rákóczi alakjának megkapó ábrázolásával s emlékének ébrentartásával hidat, folytonosságot teremt Zrínyi és a kurucok nemzeti szellemű irodalma és a 18. század végén kibontakozó polgári-nemzeti mozgalmak között, – annak ellenére, hogy Mikes tollát politikai tudatosság nem vezérelte. "Felfedezése" után a magyar rokokó irodalom e legkiválóbb alkotásának gyors sikerét a Rákóczi-hagyomány ápolása mellett a klasszicista íróink ízlését teljes mértékben kielégítő nyelve és stílusa is eleve biztosította.

Mikes írói hagyatéka több évtizedes lappangás után, eddig még tisztázatlan körülmények között jutott Magyarországra. A Törökországi levelek kézirata valamiképp Kulcsár Istvánnak, a századvég derék irodalomszervezőjének a kezébe került, aki azt 1794-ben Szombathelyen kiadta. Népszerűsége ettől kezdve töretlen maradt másfél évszázadon át: Kazinczy és köre számára a tiszta magyar nyelv példája lett; Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany Rákóczi-kultusza az ő leveleiből táplálkozott. Meleg emberségét, bujdosó-sorsának tragikumát, lírai énjét és nyelvművészetét a magyar írók és költők (köztük Madách, Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi stb.) jobban megérezték, mint filológus kortársaik – noha tekintélyes szakirodalom foglalkozik a Leveleskönyv vizsgálatával. Mikes egyéb művei közül azonban csak a misszilis levelek (ezek kiadását Aranka György már 1800 körül tervbe vette) és a Mulatságos napok (1879) jelentek meg nyomtatásban, műveinek túlnyomó többsége mindmáig kéziratban maradt.