A história

A kor epikájában a legtöbb konzervatív stíluselemet a verses históriákban találjuk; ezek ugyanis elsősorban az analfabetizmusból éppen kiemelkedett rétegek érdeklődését igyekeztek kielégíteni. Funkció, életforma tekintetében nagyjából a 16. századi históriás énekekhez hasonlítanak: egyfelől hazai vagy külföldi eseményekről nyújtanak tájékoztatást, az igaz mondás igényével és hangsúlyozásával; másfelől szórakoztató történetekkel szolgálnak. Csak míg akkor a nemesség volt az írásbeliségbe éppen átfejlődő osztály, a 18. században a parasztság felső és középrétege, illetve az ezzel egy színvonalon álló, Kocsonya Mihály-féle kisnemesség igényelte a ponyvanyomtatványokban terjesztett efféle "irodalmat". Tematikájuk is a társadalmi bázisnak {610.} megfelelően alakult: nagy történelmi események helyett a népet jobban érdeklő szenzációkról számolnak be; lovagok, antik hősök regényes történetei helyett parasztok, cigányok életéből vett elbeszélésekkel szórakoztatnak.

Tudósítanak a históriák természeti csapásokról (Országunkban kárt tevő sáskák tábora, Buda 1749), gyilkosságokról (Egy atyját, anyját, gyermekéi és férjét megölő gyilkos asszonyról való versek, H. és é. n.), gonosztevők (Két felakasztott katonának a nótája, H. és é. n.), vagy hamis pénzverők kivégzéséről (Élj igazán, kerüld ember ezen kis írásomban például kitétetett hamis pénzverő három személyeknek nagy vétkeket, ... melly gonosz cselekedetekért mindhárman hóhér pallosa által e világból kibocsátattanak március havának 17. napján Nagy-Győrben 1751-dik esztend.). Az ilyen történetek mellől a tanulságok, intelmek sem hiányoztak. Épületes céllal verselték meg azt a "hallatlan" esetet is, melyet később Arany János dolgozott fel Ünneprontók című balladájában: Egy rettenetes iszonyú és hallatlan lett dolog valamelly zabolátlan táncolókról, kiket az Úr Isten ebben az 1753. esztendőben Virim csehországi városban megbüntetett (H. n. 1765). Igaz rémtörténet A portugalliai király ellen öszveesküvőknek ... szomorú végeknek leírása (1757), melyben az ismeretlen protestáns szerző a jezsuitákat teszi felelőssé a verses históriában előadott szörnyű kivégzési tortúrákért. Katolikusellenes jellege miatt a versezet nem is jelenhetett meg nyomtatásban.

E "komoly" témák mellett megjelennek a nép életében játszódó vidám jelenetek: civódó párbeszéd a kocsmázó férj és felesége között, tréfás-szatirikus kötődés a falusi elöljárókkal, asszonynépséggel stb. (pl. Két szép világi énekek, az első egy falusi részeg paraszt gazdárul, második a falusi bírákról, H. és é. n.; A részeges asszonyok genealógiája, H. és é. n.). Gyakoriak a cigányokról szóló történetek: egy história eredetükről szól (Cigányokról való história, H. és é. n.), egy másik pedig szabadságukat sirattatja velük, midőn 1768-ban rendelettel akarták őket letelepedésre és munkára szorítani (Cigányok végső romlása, H. n. 1769). A diák ének magyar–cigány keveréknyelvű, trágárságokban bővelkedő, parodisztikus cigányversezetei szintén utat találtak a históriás ponyvakiadványok közé (A cigány prédikáció és cigányok furcsa lakodalma, H. és é. n.). Van példa arra is, hogy vaskos tárgyú történetet vulgarizált mitológiai környezetbe helyezve alakítanak még groteszkebbé. Az Erdélyben a szebeni zöld erdőben szedett gomba ... (Szeben 1767) című históriában, melynek tárgyát valamely helyi gombamérgezés esete szolgáltathatta, a verselő Jupiter asztalánál fogyasztatja el a betegséget okozó gombát; így nem akárkik, hanem istenek rosszullétének a fázisait és nyavalyájukból való megkönnyebbülését ecsetelheti drasztikus szókimondással.

Irodalmi értéket ezekben a históriákban nem találunk, a költészet számára mégis nyújthattak tematikai és formai ösztönzéseket. Gvadányi József az ilyen primitív szerzemények nyomán fejlesztette ki a maga verses elbeszéléseit, melyekbe gyakran a ponyván divatos epizódokat, jeleneteket, furcsa eseteket illesztett be. Ebben a históriás világban gyökerezik A helység kalapácsa és Arany nem egy balladája, epikus remekműve is. Irodalomszociológiai szempontból szintén érdekes jelenség a história: ez a csenevész műfaj ugyanis a legújabb időkig, az analfabetizmus teljes megszűnéséig élte életét az egyre lejjebb csúszó népi históriások, a népélet e jellegzetes alakjai jóvoltából.