| Pályakezdés és az 1772. év | TARTALOM | Vígjátékai |
1773 legvégén Bessenyeit saját kérésére elbocsátották a testőrség kötelékéből s polgári hivatalt vállalt: a hazai református egyház ágense, ügyvivője lett az udvarnál. A királynő, akinek kedvéért lefordított egy Prágában elhangzott szentbeszédet, (A szent Apostol Tamás ... bizonysága, 1773), s aki kedvelt belső komornájától, Grass bárónétól is csak jót hallhatott Bessenyeiről, támogatta új hivatalában. Bessenyei kiköltözött a Vorstadtba, polgári életre rendezkedett be. Protestáns megbízóitól, Beleznai Miklós generális egyházi egyetemes főgondnok hivatalfőnöksége alatt, évi kétezer forint – meglehetősen magas – kezdő fizetést húzott. Dolgát megnehezítették a másik ágens intrikái, valamint Eszterházy Ferenc püspök és Teleki József viselkedése, úgyhogy már 1775-ben le kívánt mondani, de bejelentését csak Debrecen fogadta el.
Korábban hivatalból az udvart szolgálta, most egyeztetnie kellett a magyarság és az udvar között. Nem az udvarból tekintett le a magyar helyzetre, hanem megfordítva: a magyar társadalom szemszögéből tekintette át a bécsi udvari életet. Hivatali tennivalói miatt gyakran járt Beleznai Pest megyei kastélyaiban. Ilyenkor Pest-Budán is megfordult. 1777-ben ide került át az egyetem, itt volt az irodalomkedvelő pálosok kolostora, s itt működött vagy találkozott össze néhány író is, akikből az első felvilágosult írócsoportot lehetett volna megszervezni. Pesten olyan kiválóságokra számíthatott Bessenyei, mint Horányi Elek, a bibliografus-professzor, Ányos Pál, a tehetséges költő, Rácz Sámuel, a neves orvos.
1776–77-ben a helytartótanács súlyos csapást készült mérni a protestáns egyházi iskolák autonómiájára. A felállított tíz tankerületben a katolikus főigazgatók hatáskörébe rendelték a protestáns iskolákat is és 1777-ben a Ratio educationisszal állami alapra építették fel az egész magyar közoktatást. A protestánsok mind az új tantervben, mind a főigazgatóságokban autonómiájuk erős sérelmét látták. Elkeseredetten védték tehát maradi szellemben irányított intézményeiket.
De nemcsak ezeket védték, hanem a magyar kulturális önállóságot is, noha maradi alapon. Bessenyei viszont azokat a bécsi kulturális törekvéseket pártolta, amelyek egyrészt a nemzeti szellem gyöngítésére, másrészt azonban az egyházi hatalom megtörésére irányultak. Az állami politikában érdekelt hivatalnok ellentmondásos helyzetét, a haza és a haladás elveinek összeütközését, a közvetítés és kiegyenlítés gondját Bessenyei most nemcsak hercegek és tanácsosok drámacselekményében, hanem saját életében tapasztalhatta meg.
Bessenyeit, mivel a kormány politikája mellé állt, és csak enyhíteni igyekezett az okozott sérelmeket, hitfelei, a reformátusok, kivetették maguk közül. A tárgyalásokból kizárták s megvonták évdíját. Magára maradt, de az éveken át folyó küzdelem tudatosította benne a közvetlen teendőket. Felismerte, hogy haladni kell a tanítás és tanulás, tehát a művelődés révén, hogy szembe kell szállni az elavult, feudális szellemmel, a klerikális világnézettel és a latinnyelvűséggel, s a nemzetté alakulás fontos előfeltételeként követelni kell a magyar nyelv uralomra juttatását. Bár maga Bessenyei nem is gondolt a feudális rendszer s a Habsburg-uralom megdöntésére,{33.} bár törekvései mindig belül maradtak a nemesi alkotmányosságon, a nemzeti nyelv egységéért és akadálytalan fejlődéséért elindított harca utódainál összeforrt az osztrák elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemmel. Osztálykorlátai ellenére sikerült összekapcsolnia a nemzetállam kialakításához nélkülözhetetlen nemzeti nyelv programját a polgárosult irodalmak haladó világnézetével.
Akár az ebben az időszakban keletkezett drámáit, akár társadalomelméleti írásait és filozófiai tanulmányait, még inkább ha röpiratait (életműve első csúcsait) tekintjük, az érett, radikálisabbá vált, művészileg is kiforrott Bessenyei áll előttünk.
Die Geschäfte der Einsamkeit című, 1777-ben megjelent – de néhány évvel korábbi – értekezése az államfelfogást illetőleg még az abszolutista ideológia keretén belül marad. Ekkor már behatóan tanulmányozta ugyan Montesquieu főművét, az alkotmányos monarchia ideológusának tanait azonban még az abszolutizmus igazolására használta fel. Mindenesetre mozgalmasabbá, a konkrét hazai körülményekhez illeszkedőbbé teszi Montesquieu tanítását, amennyiben nem az állam, a törvény keletkezésének feltételeit kutatja, hanem a törvény megalkotásának, a törvényhozásnak normáit próbálja rögzíteni, s erőteljesen figyelmeztet minden fejlett közösség sarokpontjára: a nemzeti karakterre. Itt még változhatatlannak mondja – magyar nyelvű írásaiban viszont már a változás szükségességét hirdeti. Elsősorban A törvénynek útja című (Bécs, 1778) rendkívül értékes tanulmányában, mely Locke polgári társadalom- és államelméletén épül fel. Bruckner megállapítása szerint "soha Bessenyei a feudális kötöttségek, nemesi osztályszempontok befolyása alól .... nem vonta ki magát olyan mértékben, mint e művében". Kiindulása Locke-éval egyezik ("az ember szabadon származik"), aztán rousseau-i nyomokat sejtetve a magántulajdonról értekezik (kezdeti formáit visszavetíti a természeti állapotba, de már megírja, hogy az "enyim, tiéd" háborúba vitte az emberiséget), elfogadja Locke szerződéselméletét ("az egyes emberek szabadságának öszvetétele egy nagy szabadságot csinál, melyen semmi más hatalom, Istenen kívül nem uralkodhatik") s elismeri a népszuverenitást ("a királyi hatalom, törvény és szabadság mindenkor annak a népnek öröksége, melynek öszvetett ereje azt formálja"). "Soha királyának sem természet, sem isten törvényében azon nemzetnek közönséges akaratja és tetszése ellen annak törvényeit változtatni igazsága nem lehet." Mélységesen izgatja, hogy miért "tetszik igazságtalanságnak" az, hogy a föld népe "a nemesi rendnek rabja" és "az uralkodó hatalomhoz többé szava nem lehet", s az alávetettség magyarázatára csak történeti okokat tud felhozni, kissé szkeptikusan. S elérkezik, alighanem elsőként az újkori magyar haladó gondolat történetében, a törvény előtti egyenlőség és közteherviselés követelésének futólagos, de határozott, erőteljes megfogalmazásáig. "A közjónak fenntartásáért szükséges minden szabad hazafiának minden közjónak elnyerésére utat engedni", s annak elérésében törvény ne gátolja! Továbbá: "Egy polgárnak vagy hazafiának megváltozhatatlan kötelessége ..., hogy a közjónak védelmére a közteherbül magán annyit viseljen, mennyit tehetsége önnön alkalmatos élésének elfogyasztása vagy romlása nélkül magán viselhet ..."
Ez a valószínűleg röpiratnak készült, de a cenzúrától elgáncsolt tanulmány {34.} azon a magaslaton mutatja Bessenyei politikai fejlődését, ahonnan kulturális röpirataival távlatot nyithatott az ország haladó értelmisége és nemessége előtt. Ez volt utolsó, Bécsben írt önálló tanulmánya. "Ezen munkát is megtiltotta a becsületes censura, melynek az a hivatala, hogy az embereket okosodni ne engedje ..." fűzte hozzá a Tudósításban akkor vagy később. Megtiltotta A magyar nemzetnek szokásairól, erkölcseiről ... törvényeiről című voltaire-i történeti áttekintésének (I. Kálmán királyig) megjelenését is; kéziratát (függelékével, az Essai sur les moeurs-ből készült fordítással: Egész Európa formája a XIdik században) a pálosok pesti könyvtárának ajándékozta. – Tudós társaság című formátlan párbeszédei Sondi, Kodor, Rollai, Landos és Dondi között – a későbbi remek különc-portrék egynémely vázlatát előlegezve – főleg az anyagi világ mozgástörvényei és a jó vagy rossz államrendszer kérdései körül forognak; az előbbiek vitatása (Kodor filozófus szkeptikus töprengései) A filozófus és A holmi felé mutat előre, az utóbbiaké (Dondi statista vélekedései) a Die Geschäfte der Einsamkeit szintjén marad. Érdekesebb e műben, hogy a különböző tudományokat (teológia, filozófia, politika, államtudomány, történetírás) és pártállásokat egy-egy külön személy által szólaltatja meg. Ez a műve is kéziratban maradt. Bécsben, 1777-ben jelent meg, egy pedagógiai tárgyú fordítása (elég sokat változtatott Hallifax márki eredetijén), az Anyai oktatás, mely a hazai nőnevelés irodalmának értékes darabja. Több vonása a szerelmi-házassági bonyodalmakkal foglalkozó komédiákhoz vezet át (pl. a már itt megtalálható kisasszony-portrék).
| Pályakezdés és az 1772. év | TARTALOM | Vígjátékai |