Gaal József (1811–1866)

1811-ben született Nagykárolyban. Irodalmi hajlamai korán ébredeztek Eötvös József és Szalay László társaságában, akikkel a pesti egyetemen kötött barátságot. Pályáját versírással kezdte, költeményei a Koszorúban és az Aurorában jelentek meg. Huszonöt éves korában látott napvilágot úttörő jelentőségű regénye, a Szirmay Ilona. Írt tragikus hangulatú beszélyeket, vidám elbeszéléseket, tájrajzokat, verses és prózai szatírákat, bohózatokat és történeti vígjátékokat, betyár-történeteket, regényt. Az Akadémia fiatalon tagjai közé választotta, s 1841-től a Kisfaludy Társaságnak is tagja volt. A szabadságharc alatt az igazságügyminisztériumban vállalt állást. A forradalom után hat évre Aradra internálta az osztrák haditörvényszék. 1866-ban halt meg.

Szirmay Ilona című regénye 1836-ban, az Abafit megelőzve került az olvasók kezébe. A 18. század elején játszódó történet indítása humoros, valószínűleg Walter Scott példájára egy kedélyes figura szájába adja az elbeszélést (eredetileg regénysorozatot tervezett ezzel a címmel: Pattanházi Pattangi Jób máté-szalkai esküdt elbeszélései). A kalandos, sokszor érzelmes történetet egészséges humor járja át, amelyet az író a fejezetek élére helyezett tréfás összefoglalásokkal hangsúlyoz, (bár ezek nem mindig fedik a fejezetben foglaltak hangulatát). A borbély és tenyeres-talpas felesége, továbbá a szájhős Türkenfrasz kapitány, jól sikerült humoros figurák. A kalandok nagy szerepet kapnak a regényben: a hősnő különböző bonyodalmak után a távoli Tatárországba kerül; többször felbukkan a történetben Pintye Gregor, a haramia, akinek megformálásába népi hagyományok is belejátszottak. A tatár portyázás Szatmár megyében nem eléggé nagyszabású esemény ahhoz, hogy igazán történelmi jelleget adjon a regénynek, s valódi történelmi atmoszféra helyett inkább kalandos krónikát kapunk, sablonos romantikus elemekkel megtüzdelve. A regény fő értékei az elbeszélés frissesége és az epizódszereplők életszerű rajza.

Első nagy sikerét Gaal József A peleskei nótárius című bohózatával (1838) aratta, amelyben ügyesen alkalmazta színpadra Gvadányi költeményének főbb motívumait. Történeti vígjátékai: A király Ludason, Mátyás király Boroszlóban. Jósika Miklóssal társszerzőségben írta az Ecsedi tündér című vígjátékot.

Tehetsége leginkább az elbeszélő műfajokban érvényesült. A portugáli gróf és a Badacsonyi Lenka című történeti beszélyei Kisfaludy Károly (különösen a {511.} Tihamér) hatását mutatják. A Szerelem és barátság című elbeszélésben két ifjú verseng egy leány kezéért, s mivel a szerelmi vetélkedés barátságukat fenyegeti, inkább megölik az ártatlan leányt. Az efféle hajmeresztő történeteknél sikerültebbek anekdotikus vagy szatirikus elbeszélései, népies hangulatú tréfás novellái. Legelső novelláját (Haramiacsók, 1835) a viharos Hortobágy festői képével kezdi s ebben a környezetben mutatja be hősét, Zöld Marcit. Nagy irodalmi útra indul ezzel a betyár, a szegénylegény figurája. Az Alföldi képek szép, helyenként emelkedett hangú prózájával hazánk jellemző táját fedezte fel az irodalom számára, s ezzel Petőfi költészetére is hatott. Gaal Az Alföld képében (1836) szinte sürgeti egy Petőfi-méretű és szemléletű költő jelentkezését: "Akadtak a hegyitájaknak számtalan magasztalói; utazók, művészek, költők versenygenek dicsőítésökben, Mathisson, Salis és sok mások éneklik a schweizi jéghavasok felségét; de akadt-e egy, ki csak egy sorral is emelte volna ki alföldünk nem kisebb sajátságait; azonban ide nem is elég mathissoni lágy érzet, ide egy gazdag kebel való, mely shakespeare-i tűzzel, önlelkéből tudja mind azt kilobogtatni, amit tárgya dicséretére lezeng." S a prózai írást záró kis versben megjelenik a szabadság és az Alföld kombinációja: "Ott az ember oly szabad, | Mint a fényes égi nap; | Mint a tájék, mely határa | Csak az égnek kék sugára." Az egykorú magyar élet jeleneteit, színeit látjuk azokban az apróbb írásaiban, amelyek az Életképekben jelentek meg, a képmellékletek magyarázatául (Elkésés, Az elázott paradicsom, A szél Pesten).

Gaal József számos műve a reformkor haladó eszméinek propagandáját szolgálta. Versei közül kiemelkedik a korteskedés durvaságát elítélő szatírája, az Ólmosbotok, mely az Athenaeum 1842. évfolyamában jelent meg Szalkay Máté álnév alatt. Prózában is írt szatírákat a nemesi maradiságról (Tyukodi uram borzasztó éjszakája).