{62.} Kónyi János (meghalt 1792 körül)

Életéről nem sokat tudunk. Egyszerű, kevéssé iskolázott ember lehetett. Amikor műveit írta, strázsamester volt a katonaságnál. A "magyar hazának együgyü hadi szolgája" – ahogy magát nevezi – az irodalom rajongója volt, nehéz szolgálata után, kaszárnyákban írta-fordította munkáit. Munkásságában nem vezette művészi tudatosság, céljául az elmét-szívet gyönyörködtető olvasmányok kiadását tűzte ki. Fennkölt és bonyolult divatos szerzők műveit fordította nehézkes stílusban. Sajátos tehetségének leginkább a népihez közelálló adomázó stílus, valamint a népies színezetű komikum felelt meg. Munkásságával sikerült olvasókat toboroznia, az irodalmi életben azonban kevés megbecsülést szerzett, sőt Bessenyei csípősen kigúnyolja A filozófus egyik jelenetében, bárdolatlan szolgák olvasmányaként tünteti fel írásait.

Népies stílusa tetszett az olvasóközönségnek, olyannyira, hogy például a mesterkéletlen stílusban írt Várta mulatság című "tündéres és ritka történet" négy kiadást ért meg. Ez éppúgy, mint az Elme-Futtatások, Mme d'Aulnoy irodalmi szalonokban felolvasott tündérmeséin alapul. A szalonok ízléséhez alakított, finom és szenvelgően választékos tündérmesék Kónyi átdolgozásában egyszerű, ízes, bár kezdetleges irodalmi eszközökkel formált népszórakoztató történetekké válnak. Művei közül a Pesten 1779-ben megjelent Hadi románt szokták az életművével foglalkozó szűkszavú ismertetések emlegetni. Ez a munka a szigetvári Zrínyi Miklós történetének kalandos-érzelmes, verses feldolgozása. Kónyi korabeli népszerű románok sablonjai szerint igyekezett a témát korszerűsíteni, valójában azonban meglehetősen furcsa alkotás kerekedett belőle. Fordításainak száma igen tekintélyes, ilyen irányú munkássága német népkönyv átültetésétől kezdve a kor nevezetes írói alkotásainak tolmácsolásáig terjed. Megpróbálkozott Gessner és Marmontel munkáinak fordításával is, ez azonban fogyatékos stíluskészsége, nyelvének régiessége és szűkössége miatt nem járhatott sikerrel, annál kevésbé, mert "fentebb stíl"-nek, úgy tetszik, a Gyöngyösi-féle körülményes, barokk, avult szóburjánzást tartotta. Sokkal nevezetesebb A mindenkor nevető Demokritus című adomagyűjteménye, amely népies észjárású, nevettető fordulatokban bővelkedő érdekes olvasmány. E kétkötetes gyűjtemény, amely "okos leleményű furtsa Történeteket" tartalmaz, 1782 illetőleg 1784-ben jelent meg Budán. Népszerűségére jellemző, hogy az 1815-i Szent György-napi vásárra hatodszor nyomtatta ki a budai Landerer nyomda. Irodalmunknak ez az első nyomtatott anekdotagyűjteménye, mintegy négyszáz anekdotát, tartalmaz, jórészt híres vándortémákat. Hosszú évtizedekig tartott a hatása, s közvetlenül vagy közvetve sok furcsa és vidám irodalmi ötlet fakadt nyomában.

Kónyi tevékenysége a népies ponyvairodalmon keresztül érvényesült, s ahhoz a törekvéshez kapcsolódik, amely a partiarkális népiesség jelentősebb képviselőinek munkásságában bontakozik ki.