A divatlapok és értekező folyóiratok

A negyvenes évek három divatlapja – a Pesti Divatlap, a Honderü és az Életképek – három irodalmi és politikai irány kifejezője. A frontok nem egyhamar alakultak ki. A Honderübe, Petrichevich Horváth Lázár 1843. január 7-én indult divatlapjába, egy ideig írtak a fiatal ellenzéki írók, Tóth Lőrinc, Lisznyai, Bérczy Károly, maga Petőfi is, de mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy Petrichevich Horváth az arisztokrata közönséget igyekszik kiszolgálni, s korábbi munkatársainak többsége szakított vele. A Honderü a népies irány elleni nyílt támadással, a Petőfi ellen folytatott hajszával tette hírhedtté nevét.

A Pesti Divatlap az 1833-ban indult Regélő folytatása volt. De csak jogilag (új lapengedélyt nehezen adott a cenzúrahatóság), mert az 1844 júliusában megindított Pesti Divatlap mind a Regélőtől, mind a rövid ideig – 1842-ben és 1843-ban Garay János kiadásában és Erdélyi János szerkesztésében – megjelent Regélő Pesti Divatlaptól gyökeresen különbözött. Az új divatlapot szerkesztője és kiadója, Vahot Imre, a középnemesi liberális mozgalom szolgálatába állította. A kétségtelenül önző, haszonleső Vahot rossz tulajdonságai, írótársaival szemben kicsinyes és sértő viselkedése ellenére a kossuthi elvek mellett végig következetesen kitartott. Vörösmarty ajánlására Vahot Petőfit segédszerkesztőül szerződtette és lapja eleven reklámjává igyekezett tenni. Petőfi minden számba verset adott, ő vezette a költői rovatot, színi bírálatokat is írt. Vahot Petőfinek is köszönhette divatlapja háromezres példányszámát, s a {560.} Pesti Divatlap – noha vezető szerepét a forradalom előtti utolsó két évben kénytelen volt átengedni az Életképeknek – főleg a vidéki kis- és középnemes rétegek közt mindvégig népszerű maradt.

Frankenburg Adolf divatlapja, az 1844-től havonta kétszer, később hetenként megjelenő Életképek, eleinte középhelyet foglalt el. Frankenburg hivatalnok volt a helytartótanácsnál, s ez óvatossá tette. Lapját igyekezett elevenné, a polgárosuló városi közönség számára vonzóvá tenni. Nagy honoráriumokat fizetett, hogy jó írókat szerezhessen meg vállalkozásának. Színházi rovatát, Irodalmi Őr című kritikai mellékletét, "Darázsok" címmel közölt gúnyos glosszáit élénken, színesen szerkesztette; nagy gondot fordított lapja külső kiállítására és különösen képmellékleteire. A döntő változás az Életképek történetében a Tizek Társaságának csatlakozása volt 1846-ban: ettől kezdve a legtehetségesebb fiatal írók, elsősorban Petőfi, az Életképekbe dolgoztak. Aranynak írt levelében Petőfi már mint a fiatal Magyarország orgánumát ajánlotta költőtársának az Életképeket. 1847-ben a divatlap forma szerint is a fiatalok lapja lett: Frankenburgot a kormány Bécsbe helyezte át; a lap kiadói jogát fenntartotta magának, szerkesztője azonban ettől kezdve Jókai Mór lett.

A leendő márciusi ifjak az Életképek mellett egy másik orgánummal is rendelkeztek. A győri Hazánk 1844-ben még mint német lap indult meg (Das Vaterland); 1847. január 2-tól szerkesztését Kovács Pál vette át s megnyitotta hasábjait a fiatalok előtt. Ide írta Petőfi az Úti leveleket, a lap munkatársai voltak még Arany, Vajda János, Irinyi József, Lisznyai, Pálffy Albert, Bulyovszky Gyula, Degré Alajos, Vas Gereben.

A nyugati szemlék típusát nem sikerült meghonosítani Magyarországon; Szalay László kísérlete (Budapesti Szemle, 1840) néhány szám után megszűnt. Rövidéletű volt Erdélyi János jelentős kritikai folyóirata, a Magyar Szépirodalmi Szemle (1847) is. A Kisfaludy-Társaság indította, szerkesztésében résztvett Toldy Ferenc és Henszlmann Imre is.