A politikai lapok 1848-ig

Kossuth 1840-ben szabadult a börtönből s 1841. január 2-án indult meg szerkesztésében a Pesti Hirlap. Külső képe nem különbözött az egykorú lapokétól, hiszen már a Jelenkor is áttért a nagyobb alakra és a háromhasábos tördelésre. Annál nagyobb volt tartalmi újdonsága: mindenekelőtt Kossuth vezércikkei (összesen kétszáztizenhat). E gyújtóhatású írások mindig a tényekből indulnak ki, egy-egy gyakorlati kérdést helyeznek éles megvilágításba. Politikai tartalmuk mellett műfajtörténeti jelentőségük, hogy a cikk-forma velük foglalja el helyét a magyar irodalomban, mégpedig nem csupán a külföldi (elsősorban angol) példák nyomán, amelyeket Kossuth fogsága alatt tanulmányozott, hanem már az Országgyűlési Tudósítások óta érlelődve, amelynek összefoglalói egy-egy ilyen politikai cikk magvát rejtik magukban. Kossuth mellett Szentkirályi Móric, Fáy András, Pulszky Ferenc, Lónyai Gábor, Wesselényi Miklós írtak vezércikket a Pesti Hírlapba.

A lap élén hivatalos közlemények álltak (hivatali áthelyezésekről, kinevezésekről, halálozásokról stb.). Ezután következett a vezércikk. A vezércikket a fővárosi újdonságok rovata követte. Ezt két évig Frankenburg szerkesztette, utána rövid ideig Vahot Imre, utóbb Pákh Albert, majd Pálffy. Fontos része volt a lapnak a vidéki levelezés, amely a megyék, városok, községek fontosabb közérdekű kérdéseiről tájékoztatott, hol ismertető előadásban, hol pedig gúnyos, csipkelődő hangnemben. Ennek a rovatnak a közleményei egészítették ki a vezércikkek társadalomkritikai gondolatmenetét. A terjedelmes {558.} külföldi rovat a nagy nyugati lapok (Allgemeine Zeitung, Moniteur, Times stb.) nyomán számolt be az európai eseményekről. A rovat azonban nem puszta hírközlő fórum volt: az egységesen szerkesztett lapban a külföldi hírek kommentárjai is szerves részei voltak a szerkesztői koncepciónak. A vegyestartalmú Értekező rovatban tudományos ismeretterjesztő cikkeket, közéleti felszólalásokat találunk.

A Pesti Hirlap vezércikkei egységes politikai programmá álltak össze, és ezzel a programmal szállt vitába Széchenyi alig néhány hónappal a Pesti Hirlap megindulása után A Kelet népe című könyvében. Szerinte a politikai reform tervei nem újságba, hanem könyvbe valók. Széchenyi terveket, értekezéseket kívánt; az agitációt, a mindenkori helyzetnek megfelelő azonnali állásfoglalást hibáztatta. Feleletében Kossuth nemcsak megvédi az újságok politizálási jogát, de máig ható érvénnyel fejti ki az agitáció értelmét és jelentőségét: "Minden szó, minden hang, minden betű, a gondolatnak minden nyilatkozata agitáció. Az emberélet e természetes attributuma nélkül még ma is makkot ennénk az őserdők vadonaiban. Az agitáció tehát magában véve nem csak nem rossz, de sőt nemzeteknél, mint egyedeknél az életnek feltétele". A Kelet népe körüli vitából Kossuth került ki győztesen; győzelmét maga Széchenyi ismerte el, közvetett formában, azzal, hogy 1843-tól kezdve maga is vezércikkeket kezdett írni a Jelenkorba.

A liberális ellenzéki sajtómozgalom ellen már nem volt elég a cenzúra még oly hatalmas apparátusa; a kormány, politikájának hirdetésére, maga is igénybe vette a sajtót. 1837-ben indult meg az első kormánytámogató lap, a pozsonyi Hirnök; ennek azonban túlságosan átlátszó volt a reakciós módszere. Az úgynevezett "fontolva haladók" 1841. május 1-én megszerezték a kevéssel előbb alapított s addig Vajda Péter által szerkesztett Világ című lapot, s irányítását gróf Dessewffy Aurél vette a kezébe. Arra törekedett, hogy az ellenzéki pártot megbontsa, sűrűn polemizált Kossuthtal. Dessewffy halála (1842) után a Világ Jablonczy Ignác szerkesztése alatt egyre sekélyesebben folytatta a vitát; helyét később Szenvey József, a Jelenkor korábbi segédszerkesztője foglalta el.

Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sajtóban új helyzetet teremtett az a körülmény, hogy az 1843–44. évi országgyűlés eredménytelenül zárult. A kormány ismét az erős kéz politikájára tért át, az erőszakos gróf Apponyi György alkancellár vezetésével úgy iparkodott megtörni a megyék ellenállását, hogy a főispánok helyére adminisztrátorokat ültetett. A Világ megszűnt (1844); az új kormánypárti lap, a Budapesti Hiradó, leplezetlenül folytatta a konzervatív politikát; lapvezére Dessewffy Emil, Aurél sokkal kisebb tehetségű testvéröccse.

A Világ utolsó szakasza és a Budapesti Híradó egyetlen újítást hozott: a tárcát mint rovatot, amelyet már nemcsak városi hírek, hanem novellaszerűen feldolgozott közlemények töltöttek meg. A Budapesti Híradóban jelent meg az első folytatásos regény, Jósika Miklós Akarat és hajlam című munkája.

A Világ, a Hirnök és a Budapesti Hiradó a konzervatív főnemesek, illetve a kormány támogatásából éltek, az 1832-ben Széchenyi által megindított Jelenkor pedig 1843-tól kezdve Széchenyi közvetlen orgánumának számított. Rajtuk és a Pesti Hírlapon kívül tovább élt az egykori Hazai és Külföldi Tudósítások, amely 1840-ben nevét Nemzeti Ujságra változtatta, s attól kezd-{559.}ve szintén a reakciós pártot, mégpedig annak főpapi szárnyát támogatta. Kovacsóczy Mihály szerkesztése alatt megpróbált a külsőségekben (pl. a vezércikk és városi rovat átvételével) lépést tartani a többi újsággal, de közvéleményformáló erővé nemigen tudott válni.

Az új kormánypolitika lehetetlenné tette Kossuth munkáját a Pesti Hírlapnál. Kossuth megkísérelte, hogy új lapot szerezzen, de nem kapott lapengedélyt. 1845. április 1-től kezdve az Iparegyesület új folyóiratába, a Hetilapba írt, amelynek hasábjain hosszú vitát folytatott a Budapesti Híradóval.

Kossuth lemondása után a Pesti Hirlap szerkesztőjének Landerer Szalay Lászlót hívta meg, aki 1844. július 1-től irányította a lapot. A Pesti Hirlap tehát továbbra is az ellenzék lapja maradt: a centralistáké. 1845 közepén Szalaytól Csengery Antal vette át a Pesti Hirlap szerkesztését.

Erdély magyar sajtójának története az 1827-ben megindult Erdélyi Hiradóval kezdődik. 1842-ben Kemény Zsigmond és Kovács Lajos az Erdélyi Hiradóban is meghonosították a vezércikket. Kemény ellen Kolozsvárt vizsgálat indult, ezért visszalépett a lap vezetésétől, amelyet Teleki Domokos vett a kezébe. Az Erdélyi Hiradó ellenzéki irányával szemben a Szilágyi Ferenc szerkesztésében 1841-től 1848-ig megjelent Mult és Jelen volt a kormánypárt lapja. Kolozsvárt indult az első néplap, Vasárnapi Ujság címmel, Brassai Sámuel szerkesztésében. A nyugaton elterjedt filléres újságok példájára a "szegényebb sorsú" olvasók felvilágosítására szánták. Gazdasági cikkeket, külföldi népek és országok leírását tartalmazó közleményeket tartalmazott.