Csengery Antal (1822–1880)

Huszonhárom esztendős fiatalember volt, amikor – 1845 derekán – Szalay átadta neki a Pesti Hirlap főszerkesztését. Csengery, aki már Kossuth szerkesztése idejétől írt a lapba, máris vérbeli újságíró: a Pesti Hirlapnak úgyszólván minden rovatába dolgozott. Szalay eszméit ő népszerűsítette, oldottabb, gyakorlatiasabb formában. Rendkívül mozgékony, gyakorlati érzékű alkat, közvetítő, összekapcsoló egyéniség volt. A közélet minden ága iránt érdeklődött: mindenekelőtt a közigazgatás, az államapparátus jövendő felépítésének ügye foglalkoztatta. A városi ügyről, a községek ügyéről, az esküdtszékekről, a központosításról írott cikkeit polgári szemlélet és öntudat hatja át. Pártolja a községek önkormányzatát, szabad községi rendszert kíván, melybe a nemesség illeszkedjék be – immár előjogai nélkül. A különféle társadalmi elemek olvadjanak együvé, egységes polgársággá. Jellegzetesen polgári értelmiségi szemléletében van azonban egy elem, mely Széchenyi felé közelíti: erős tömegellenessége. Csengerynek nincs bizalma a népi tömeg iránt, nem kívánja a hatalomban részeltetni a népet.

Tudós ballaszt és patetikus retorika nélkül dolgozott: egyszerűség, belső csín, fogalmi pontosság, világos, közérthető érvelés s mindenekelőtt erély, határozott célratörés jellemezte írásait. Racionális, tárgyias gondolkodó volt, nem annyira a magasztos ideálok, mint inkább a logika, a gyakorlati ész hatalmának képviselője. Munkásságának jelentős része esik a szabadságharc utáni évtizedekre: 1861–1879 között mint képviselő fejt ki aktív tevékenységet, 1857-től 1869-ig a Budapesti Szemlét szerkeszti. A műfaj fejlődése szempontjából jelentős történelmi és politikai esszéinek zöme itt jelent meg.