78. VAJDA PÉTER (1808–1846)

FEJEZETEK

Irodalmunk demokratikus tájékozódásának egyik első képviselője, Petőfi plebejus törekvéseinek egyik legfőbb előkészítője Vajda Péter volt. 1808. január 20-án született Vanyolán, Veszprém megyében. Szülei féltelkes jobbágyok voltak, s a későbbi természetrajongó költő a Bakony-széli faluban már gyermeksége idején a természetet vallotta legjobb barátjának. 1819-ben apja a soproni iskolába adta, innen két év múlva – egyik tanárával támadt összeütközése miatt – a győri akadémiára lépett át. 1828-ban mint nevelő egyik tanítványával Felső-Itáliában járt, majd Pesten az orvosi szakra iratkozott be, de nem fejezhette be tanulmányait: az önérzetes ifjút egyik professzora innen is kiüldözte, nem utolsósorban azért, mert Vajdának szerepe volt a pesti diákok 1831. július 17-i megmozdulásában. Az írói pályát választotta: 1833-tól a Hasznos Mulatságok segédszerkesztője lett. Ugyanez évben bejárta Nyugat-Európát, s Lipcsében Garasos Tár címmel képes ismeretterjesztő népművelő lapot adott ki. Hazatérte után a folyóiratoknak ír, fordít, almanachot szerkeszt, tankönyveket ad ki, az Athenaeum segédszerkesztője: az {594.} irodalomból él. 1841-ben egy induló új lap, a Világ szerkesztését bízza rá a kiadó, Borsos Márton; Vajda Péter kezén a lap radikális politikai orgánummá lesz, de éppen ezért hamarosan meg kell válnia a szerkesztéstől. Érdeklődése a pedagógia felé fordul, s 1843 őszén tanári állást vállal a szarvasi gimnáziumban. Vasárnaponként tartott úgynevezett erkölcsi beszédeiért a cenzor feljelenti: vizsgálat közben éri a halál 1846. február 10-én. Petőfi szép versben (Vajda Péter halálára) búcsúzott el tőle: a függetlenség hősét, a ritka erkölcsi nagyságot, a meggyőződés szilárdságát értékelte nemes alakjában.