Sikerek és csalódások

A Pesti Divatlapnál elfoglalt állás nyugodtabb helyzetet teremtett Petőfi életében. Pesti barátainak körében (Pálffy Albert, Vachott Sándor, Egressy Gábor, Pákh Albert stb.) úgy érezhette magát, mint aki – a szó legszorosabb értelmében is – közel került a közvélemény kerekasztalához. A Pillwax kávéház ifjú társasága egyre hangadóbb fóruma lett az irodalmi és politikai életnek, s ebben a körben egyre nagyobb a súlya Petőfi szavának. Megjelennek első kötetei: A helység kalapácsa 1844 október 27-én, költeményeinek első gyűjteménye (Versek) november 10-én hagyta el a sajtót. Magánéletében is biztató jelek mutatkoznak. Fiatal lelkét új szerelem reménye lobbantotta fel. Megismerkedett Vachott Sándor sógornőjével, a tizenötesztendős Csapó Etelkével, s az 1844. évtől búcsúzó versében már a közeli boldogság öröme csillan. "A mennyországnak állok küszöbén" – írja. De szerelme – vagy inkább csak szerelemvágya – tragikus véget ért; 1845. január 7-én Csapó Etelke meghalt, s a boldog szerelem dalai helyett a Cipruslombok Etelke sírjáról ciklusa őrzi a lányka emlékét. A gyász romantikusan dúlt hetei következtek. Petőfi odaköltözött Vachottékhoz, s az elhunyt lány szobájában írta költeményeit. Költőnk 1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből, s csak mint külső munkatárs kötelezte magát arra, hogy verseit Vahot Imre lapjában jelenteti meg.

1845. április elsején felsőmagyarországi útra indul. Ezúttal már nem gyalog, hanem gyorsszerkéren. A tavaszi felvidéki utazás valóságos diadalút volt. Eperjesen, Késmárkon fáklyászenével köszöntötte az ifjúság Petőfit, Rima-{752.}szombatban Gömör megye táblabírájává választották. (Vörösmarty többszörös tiszteletbeli táblabíró volt, nem is szólva Kossuthról. Nem tisztséget jelentett ez, hanem tiszteletet, népszerűséget.) Kerényi és Tompa társaságában egy hónapot töltött Eperjesen; itt zajlott le a költői verseny hármójuk között, amelynek eredménye az Erdei lak című költemény. Lőcse, Késmárk, Igló, Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc a felvidéki út további állomásai, s közben valóságos várrom-szemle tarkítja a programot: Fülek, Gács, Salgó, Somoskő ... Petőfi érzékeny füllel figyeli a népi fantáziában élő vár-históriákat. "Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép?" – kiált fel az Úti jegyzetekben.

1845. június 24-én érkezett vissza Pestre. Júliusban a bécsi Sonntagablätter közli három versét Dux Adolf fordításában. A nyár folyamán megjelentek a felvidéki útról írott Úti jegyzetek, s kezdi sajtó alá rendezni a Versek újabb kötetét. Egressy Gábor jutalomjátékára megírja a Zöld Marci című drámát. 1845 júliusában ismerte meg Mednyánszky Bertát, a gazdag gödöllői jószágigazgató leányát; szeptemberben megkérte kezét, de kosarat kapott az apától. Berta sem tett sokat annak érdekében, hogy megváltoztassa apja elhatározását. A Szerelem gyöngyei ciklus őrzi ennek a csalódott szerelemnek az emlékét. Nem ez volt az első seb ebben az esztendőben a költő érzékeny lelkén A Zöld Marcit a színházi választmány nem fogadta el bemutatásra, s Petőfi első haragjában megsemmisítette a kéziratot. Emelkedő hírnevének kíséri árnyéka az ellenfelek, irodalmi intrikusok ármánykodása, rosszindulatú kritikai hadjárata. S ami a legszomorúbb: volt pajtások, fegyvertársak, elpártol barátok a hangvivők. Szeberényi Lajos alantas támadása, Nagy Ignác értetlen pamfletje (Menny és pokol) talán jobban fájt a költőnek, mint Császár Ferenc ellenséges bírálata az Irodalmi Őrben. Októberben Vahot Imrével is összekülönbözik. A támadásokkal szemben megszólal a védelem (Szeverin cikkei Pesti Divatlapban), maga Petőfi is kikel támadói ellen (Rossz verseimről, Ki a szabadba, A Honderühöz stb.).

Egyre jobban elhatalmasodik rajta a ború. Sokat utazgat; szeptember végét Borjádon tölti, majd többször ellátogat szüleihez Szalkszentmártonba. 1845 szeptember végétől 1846 júniusáig Várady Antallal lakik együtt Pesten. Októberben megjelennek a Szerelem gyöngyei, novemberben a Versek második gyűjteménye, száznégy költeménnyel. Béranger és Heine hatása után és mellett most erősödő érdeklődés vonzza Shelley és Byron költészetéhez Különös módon érvényesül nála a kedélyborulat. Nem veszti el íráskedvét, ellenkezőleg: lázas sietséggel dolgozik. 1845 őszétől kezdi írni a Felhők ciklust, amelynek hatvanhat darabja könyvalakban jelenik meg 1846 áprilisában. Az év elején benyújtja a Nemzeti Színházhoz a Tigris és hiénát; a drámát elfogadják, de mivel nem akarják bérletszünetben előadni, Petőfi sértett visszaveszi. Közben regényén, A hóhér kötelén dolgozik; Eötvös ajánlatára; Hartleben 1846 június elején megjelenteti. Komor költeményeiből, a Felhők után, újabb kötetet akar összeállítani; már a címet is megválasztja (Csilltalan éj), aztán eláll a tervtől.

1846 márciusától kezdenek változni körülményei. Az Életképek elismerő bírálatot közöl új köteteiről; a Pestre látogató Beck Károly felkeresi. A leglényegesebb azonban a Tizek Társaságának megszervezése, a válságos hónapokat követő zászlóbontás a Fiatal Magyarország élén.

{753.} Csak huszonkét esztendős, s máris úgy hordozza vállain az ország gondjait és az irodalmi felelősséget, mint Atlasz a földgolyót. Exponált egyéniség a szellemi életben. Ki jó, ki pedig rosszindulattal, de gondosan ügyelik tetteit, szavait. Felfigyelt rá a nemzet.