11. A KLASSZICIZMUS ELSŐ HULLÁMA

A klasszicizmus ízlésirányzata nem klasszikus értékekkel jelentkezik nálunk, hanem szerény próbálkozásokban, melyeknek legfőbb eredménye az, hogy meghódítják s elterjesztik a klasszikus időmértékes verselést. Ez az eredmény elsősorban formai jellegű, de ezzel együtt újszerű tartalom, új érzéstípusok, témakörök is megjelennek a magyar költészetben. A klasszikus triász és Virág Benedek nem pusztán versformai képleteket tanult Horatiustól, Ovidiustól, a görögöktől és latinoktól, hanem hatott rájuk ennek a költészetnek életszemlélete, lírai temperamentuma, klasszicista tisztasága is. De éppen az ő példájuk (főként pedig Berzsenyié) jelzi, hogy a hatás, ha termékeny talajra talál, mindinkább színeződik az átvevő személyiséggel, annak szemléletével, érzelemtípusaival, sőt lírai élményeivel.

A francia klasszicizmus – Racine és Corneille – "háttere" az abszolút monarchia megerősödése, illetőleg a polgárság átmeneti kompromisszuma a királlyal. A Lomonoszov nevéhez fűződő orosz klasszicizmus mögött a reformáló cári hatalom és a megújuló irodalom kapcsolata áll. Másrészt viszont a klasszicista vonások (sokban: külsőségek) erős jellemzői a francia felvilágosodás és polgári forradalom világának is.

Az abszolút monarchia stabilizációjának és a forradalomnak klasszicizmusa nyilvánvalóan más-más oldalait, különböző jelentéseit tükrözi az eredeti jelenségnek. Az abszolút monarchiák klasszicizmusa a kiérlelt, nyugodt, tiszta, közérthető eszményeket kedveli, a francia felvilágosodás és forradalom a köztársasági római tógát ölti magára. A magyar klasszicista kezdemények sem egyik sem másik típussal nem azonosíthatóak. Igaz, Mária Terézia tartós uralkodása alatt az abszolút monarchia konszolidációjának lehetünk tanúi, – ugyanakkor azonban érlelődik már a nemzeti ellenállás szelleme, melynek éppen a klasszikus vers az egyik legjellemzőbb megjelenési formája (pl. Baróti Szabónál, Virág Benedeknél). A nemesi-nemzeti ellenállás jellegzetes politikai és emberi attitűdje indulati-formai megfelelőjét találta meg a klasszicista vers pátoszában. Oktalanság volna a hazai klasszicizmus kezdeteiben a polgári forradalom klasszicizmusával azonos jelenséget látni: a klasszikus triász derék papköltői sokkal inkább a maguk klerikus-latin műveltségéből merítették a klasszicista példákat, mint {89.} a francia mozgalmakból. S ha költeményeikben – ritkán – megjelennek is a felvilágosodással való rokonszenv jelei, a magyar klasszicizmus kezdetei csak közvetve, a líra korszerűsítésének szolgálatán keresztül tartanak kapcsolatot a polgárosulással. Új lírai lehetőségek kimunkálása az irodalom polgárosulásának menetében s a nemzeti szellem kifejezése: ez a magyar klasszicizmus kezdeteinek fejlődésbeli funkciója.