Irodalom | TARTALOM | "A vergődő egyén" |
FEJEZETEK
Az egyetem után öt évig Jeszenszky Damónak, a költői hajlamú közjegyzőnek irodájában dolgozik; ugyanakkor filozófiai stúdiumokat folytat. Már csaknem harminc éves, amikor írásaival jelentkezik – pszichopatológiai tanulmányokat ír a rendőrség hivatalos közlönyében.
Fontos életrajzi motívumok ezek. Pappot később egyoldalúan a mikszáthi anekdotizmus követőjének jellemzik. Ezek a stúdiumok jelzik, hogy Papp szellemi orientációjára a századvégi nyugati szellemi áramlatokhoz való kapcsolódás kezdettől fogva jellemző, hogy számára a szellemi "érettségit" az új, szokatlan eszmék megismerése jelenti. Azon eszméké, amelyeket a vidékies, népnemzeti beállítottságú intelligencia maradi gyanakvással negligált vagy ítélt el. Az iskolás, hivatalos stúdiumok elleni lázongását fejezik ki egyik későbbi tárcájának a diákévek hangulatát idéző, ironikus sorai. "És jól esik ez az ébredés – írja az Érettségi című tárcájában, 1897-ben – az ember megelégedéssel tapasztalja, hogy már letette az érettségit, s így kenterben hagyta el írótársát, Zolát ... A hittan ellen semmit sem lehet szólni, még ma is úszom a gyönyörűségben, ha elgondolom, hogy a hatodik osztályban hogy tönkre silányítottuk mi Darwint és Voigtot ... "
Névtelen tárcáit hordárral küldözgeti a Pesti Napló szerkesztőségébe, ahol valóságos legenda keletkezik a rejtőző tehetségről – mindaddig, amíg a szerkesztő a hordár nyomait követve fel nem fedezi, s a Pesti Napló munkatársai közé meg nem hívja (1894). De fél év sem telik el, s már megint a "rebellisek" között van. Egyik szellemi vezére annak az újságírócsoportnak, amely, kiválva a Pesti Napló kötelékéből, létrehozza a szabadelvűségért tisztábban és radikálisabban harcolni kívánó Budapesti Naplót (1896). Szerepét mutatja az a körülmény is, hogy a Budapesti Napló első számában – Magunk között címmel – ő írja meg, tizenhét társa nevében is, "kivonulásuk és megalakulásuk történetét" (BN 1896. augusztus 20.).
Irodalom | TARTALOM | "A vergődő egyén" |