A Népszava novellistái
A szocialista munkásmozgalom lapja – bár megalakulásától kezdve közöl szépirodalmat – nevezetesebb irodalmi szerepet az 1900-as évektől fogva tölt be. A tárcarovatában fellépő novellisták hangvételükben, problematikájukban a századvég naturalista íróinak kezdeményezését folytatják. Specialitásuk, hogy írásaikban tudatosabban a nagyvárosi munkásság és a proletariátus életének, szociális problémáinak ábrázolására törekednek. Az elsősorban költőként számontartott Csizmadia Sándor (l. a 62. fejezetet) életképszerű jelenetekben rajzolja meg a munkásélet egy-egy drámai epizódját (Munkásemberek, 1906). A faluról városba került munkások kallódását, tragédiáit írja meg őszinte hangú, élménygazdag novelláiban az agrárproletári sorsból származó Naszódi Zsigmond (1875–1906). Tüdőbaj vitte el, novellái is csak halála után jelentek meg (Dósa népe, 1907). A következő évtizedben a Népszava novellistáinak köre kiszélesedik.