Levelezése

Az irodalomtörténet úgy tudja, hogy 1911-ben írt, előadásra nem került drámájával, A kárierrel lezárul pályafutása. De volt még egy fejezet. 1907-ben beleszeret egy temesvári gazdag kereskedő, Weisz Lajos feleségébe, Annába. Temesvár virágzó kereskedőváros, közvetlen kapcsolata van – kulturális tekintetben is – nemcsak Pesttel és Béccsel, hanem Párizzsal, Berlinnel is. Az asszony sokat utazik, művelt, kifinomult, világlátott teremtés, Gozsdu méltó szellemi partnerre lel benne. Szinte naponta ír neki, gyakran az előző órák, napok együttlétének, beszélgetéseinek emlékét szőve leveleibe. Az asszony válaszol is olykor. A hatalmas levelezésből (amely kiadatlanul, kéziratban lappang) egyszerre bontakozik ki egy finom, líraian átélt pszichológiai regény, s egy jelentős kortörténeti dokumentum. Gozsdu egyformán felidézi e levelekben pályafutása emlékeit, az asszonyhoz fűződő kapcsolatának intim motívumait, s azokat a filozófiai, erkölcsi és művészeti-irodalmi kérdéseket, amelyeket a századelő polgári intelligenciáját izgatták. A magyar szecesszió ízlésének, világnézetének ez a levelezés talán a legérdekesebb irodalmi öröksége.

{838.} A levelezés a háború kitörésével megszakad. Gozsdu fia mindjárt a háború elején elesik, s ő egy csapásra testileg-lelkileg rokkant öregemberré lesz. Teljesen elfeledve, elhagyatva hal meg 1919 márciusában.