Utolsó évei
Ambrust 1917-ben – színház-kritikusi tekintélye alapján – a Nemzeti Színház igazgatójává nevezik ki. Ezzel lényegében véve le is zárul írói alkotó korszaka. Az alatt az öt év alatt, amit a Nemzeti Színháznál tölt, nincs ideje irodalmi alkotómunkával foglalkoznia. Nagyszabású programot dolgoz ki a színház számára, amelynek lényege az irodalom és a színház egymásra építése, egymáshoz közelebb hozása. Jeles program ez az elüzletiesedő színházi viszonyok közepette. A zaklatott idők azonban nem kedveznek e program végrehajtásának. 1922-ben a kurzus irodalompolitikája –- személyesen az egykori pályatárs, Pekár Gyula – méltatlan módon mozdítja el Ambrust a színház éléről, elsősorban a forradalmak alatt tanúsított lojális magatartása miatt. Az elkövetkező néhány év már az öregkoré: megpróbálja ugyan még a Berzsenyi-ciklust folytatni, de visszhangtalanul, az idő túlhaladt már ezen a vállalkozáson. A Pesti Naplóba írt okos, színvonalas irodalmi cikkei s egy-egy klasszikus előszóra szóló megbízás teljesítése jelent még eseményt életében. De egyre többet betegeskedik. 1932-ben meghal, abban az Üllői-úti házban, ahol már négy évtizede él.