A korszak felosztása

Az abszolutizmus korát négy szakaszra osztjuk. Az első a Bach-korszakkal csaknem azonos; tart az osztrák haderő itáliai vereségét s a gyűlölt Bach pályafutását végképp megpecsételő villafrancai fegyverszünetig (1859. július 10.). Kisebb egységei: 1849 májusától 1850 júliusáig a Haynau-diktatúra, 1851 őszéig a Geringer-provizórium s 1860-ig Albrecht főherceg kormányzósága.

Az önkényuralom korának második szakaszára a kormányzati rendszer válsága nyomja rá bélyegét. A villafrancai fegyverszünettel kezdődik ez a periódus, tehát még Albrecht kormányzóságának vége előtt, s tart 1861. augusztus 22-ig, az országgyűlés feloszlatásáig. Főbb eseményei: a protestáns pátens, 1859. szeptember 11-én; Széchenyi István öngyilkossága, 1860. október 20-án; a februári pátens, 1861. február 26-án; végül az országgyűlés, 1861. április 6-tól augusztus 22-ig.

A harmadik szakaszban az abszolutizmus újraberendezésének kísérletével találkozunk. Ezt az időszakot mondjuk Schmerling-provizóriumnak is; tart 1861. november 5-től, a törvényhatóságok önkormányzatának felfüggesztésétől, a rögtönítélő bíráskodás bevezetésétől – a provizórium tényleges meghirdetésétől Anton Schmerling kabinetjének bukásáig (1865. július 27.). A szóban forgó három és fél évet, osztrák részről, a német hegemónia meg-{13.}szerzésére irányuló már-már utolsó kísérletek, valamint a centralista, föderalista és dualista tendenciák, illetve az abszolutista és polgári-alkotmányos törekvések egymással vívott küzdelme jellemzik, magyar részről pedig főképp Kossuth konföderációs terve (1862), másrészt meg Deák kiegyezést előkészítő, 1865-i "húsvéti cikke".

Az abszolutizmus korának utolsó szakaszára esik az osztrák-magyar "kiegyenlítés" végső előkészítése, majd maga a kiegyezés. Főbb eseményei: az országgyűlés összehívása 1865. december 14-én, aztán elnapolása a porosz-osztrák háború miatt, s végül a königgrätzi csata 1866. július 3-án; továbbá az országgyűlés újbóli összehívása 1866. november 19-én, majd a felelős magyar minisztérium kinevezése 1867. február 17-én s utoljára Ferenc József királlyá koronázása (1867. július 8.).

Az osztályviszonyok és pártmozgalmak tekintetében ez a négy szakasz két nagyobb egységbe vonható össze. Egyrészt a Bach-korszakba: ezt az önálló párttörekvések viszonylagos háttérbe szorulása jellemzi, valamint az alkotmányos és demokratikus mozgalmak korlátozott volta; másrészt a Bach-rendszer utáni nyolcesztendős periódusba: ennek karakterét a demokratikus mozgalmak megélénkülése, az alkotmányos ellenállás erős fellendülése s velük egyidejűleg a nemesi pártok fokozottabb akciói határozzák meg.

Az önkényuralom korának ilyen kettéosztása könyvünk irodalomtörténeti alkorszakait közelről érinti: a második periódusban már a nemzeti-polgárosult irodalom differenciálódásának igen korai, egyelőre még csak szórványos előjeleivel, közöttük az "irodalmi Deák-párt" genezisének első mozzanataival találkozunk (l. a 34. fejezetet). Az abszolutizmus kora osztály és pártviszonyainak felvázolása ezért is szükségszerű.