Élete

Élete majd olyan "rejtélyes", mint művészete. Az őseié is. Apai nagyapja 48-as honvédkapitány volt, Komáromot védte Klapka adjutánsaként, aztán egy markotányosnővel tért haza Nyíregyházára, s holtáig kuruc maradt, a szabolcsi 48-as Honvédegylet elnöke. Apai nagybátyja, Krúdy Kálmán Világos után sem tette le a fegyvert, guerilla-csapatot szervezett, az Ipolyság erdőiből holtáig ki-kicsapott a Habsburg-hatalomra. Krúdy Gyula számára ők jelentik a dicsőséges múltat; Krúdy Kálmánt – akiről Mikszáth Krúdy Kálmán csínytevéseit írta – Az álmok hősében, a Repülj fecskémben és A betyár álmában {372.} rajzolja meg. Apja a virilista ügyvéd, a kurucságból inkább csak a 48-as zsinóros ruhát tartotta meg; de azért az ő élete sem volt "egészen" szabályos: élettársul egy malterhordólányt választott, Csákányi Júliát ... Nyolc gyermek születése után házasságot is kötött vele. Elsőszülött fiát – az 1878-ban született Gyulát – a családi tekintély örökösének szánta: megyei embernek, politikusnak. Krúdy Gyula azonban nem állt be a "kutyabőr kesztyűs dzsentrik" menetébe. Hiába tagadta ki az apja az örökségből; nem akták alá akarta írni a nevét. Csakis "író akart lenni és semmi más".

Már serdülőkorában "rendhagyónak" látszik. 14 éves, mikor az első írása megjelenik a Szabolcsi Szabadsajtóban. Iskoláit Szatmáron, Nyíregyházán s egy esztendőt Podolinban, Zsigmond király elzálogosított szepességi városában járja. Innen hozza az ódonság, a középkori sejtelmesség érzését, más élményeit Nyíregyházáról, szülővárosából, ahol a "nyíri" csendet, az agarászó urakat ismerheti meg. Sokat kóborol ligetekben, nádasokban, betyárnövendék módján, szerelemre vágyón, öreg korhelyek emlékezéseit hallgatva a kiskocsmában – Dálnoki Gaál Gyulát, az első nyugdíjas vándorszínészt, és Kálnay Lászlót, a 70-es évek tárcaíróját – ők kapatták az alkoholra; ők vezették be az irodalomba is, "kedvessé, mulatságossá, romantikussá meszelgették" előtte az írói pályát. Az érettségire is úgy kell visszahozni a Debreczeni Ellenőrtől, ahová a 16 éves diákot munkatársnak hívta Gáspár Imre, mint "fényestollú tárcaírót". Következő állomása Nagyvárad, a Szabadság szerkesztőségében dolgozik egy ideig. Nem sokáig, mert egy cirkuszi táncosnő után Pestre rándul, a millennium évében ... "Reménytelenül szegény állapotban" él a Gyöngytyúk utcában, a szegény költők és proletárok városrészében, – itt találkozik Cholnoky Viktorral is. Egy fillért se kap otthonról, – apja így véli helyes útra téríteni – de rendületlenül dolgozik; a nyíri csend és a kárpáti szél után most a fővárossal ismerkedik; az éjszakai élet embereivel és a Józsefváros szegényeivel. Első novellás kötete 1897-ben jelenik meg (Üres a fészek és egyéb történetek). 1899-ben házasodik először, s jelenik meg második kötete, az Ifjúság, aztán minden évben egy-két könyve, némely esztendőben négy műve is.

Könyveinek volt sikere, de az igazi elismerést más hozta: egy párbaj 1911-ben. Az Erdélyi borozóban a mindig szótlan ifjú író egy vagdalkozó huszárkapitánytól könnyedén elvette a kardot, és átadta – lovagias gesztussal – egy "kakasos" házbeli hölgynek, az Asszonyságok díja Jolánjának. Ekkor kezdtek színesedni a Krúdy-legendák az éjszakai lovagról. A legendáknak volt alapjuk: csakugyan színesen élt; szórta a pénzt, mint egy magyar nábob; a Meteor, az Astoria, a Royal volt a szállása, meg a kakasos házak; hetekig tartó mulatságok, lóversenyek, kártyacsaták és párbajok fűződtek a nevéhez. Az öles szép férfiért a nők hajbakaptak az utcán. Java férfikorában – az emlékezések szerint – délig dolgozott, akkor öltözni kezdett, sötét ruhába, hófehér ingbe – s lóversenyre ment Bródy Andrással; aztán találkozott egy feketeszemű nővel a Ráctemplom környékén vagy másutt, később párbajt vívott valamely aktív huszárkapitánnyal, majd kártyázott nagy tétekben az Otthonban, vacsorázott a New-Yorkban vagy az Országos Kaszinóban, Tisza Istvánnal vagy Szemere Miklóssal.

Aztán jöttek az őszi napok. A forradalmak bukása után nem olyan népszerű, a szerkesztők meg-megvárakoztatják, szervezete kopik; halottaságya {373.} mellett gyertya ég. A villanyt kikapcsolták, mert nem tudott fizetni. Lakását már korábban felmondták. De a temetése megint "stílszerű". Rengetegen állják körül a sírját: megyéjebeli dzsentri urak és pesti pincérek, zsokék, hullamosók és hervadó nők; Nyíregyházi Sárai Elemér bandája húzza búcsúzóul kedves nótáját: Viszik a menyasszony selyemágyát ... Aztán a muzsika is elhal, évekig nem jelenik meg Krúdy-írás. Majd csak 1940 körül törik körülötte a csend: a fiatalok felfedezik, a "ködlovagok" közt a vezért.

A kártyacsaták, a lóversenyek, a párbajozások, nagy ivások, nőhódítások többnyire a létjogosultságukat vesztett osztályok ideái; időnként azonban az életük értelmét keresők menekvése is lehet. A századelő magyar íróit sokszor a sorssal való birkózás vitte az éjszakába, a magyar Pimodánba.

Krúdy nemigen birkózott; ő már "elvégeztetett"-nek tudott mindent; de az éjszakai élet adta meg neki az alkotáshoz szükséges ózondús légkört. Bohémsága lázadás is volt, függetlenedés osztályától, kötöttségektől, az írás érdekében. Feljegyezték: a Petőfi Társaságba még 1923-ban sem ment el, pedig már 1913-ban beválasztották, de egy cigánylakodalomra a lányát is elvitte. Korának társadalmi szokásai nem kötötték, a családi élet "szertartásai" sem; a bort, a kártyát s nőszenvedélyét is az írás alá rendelte. Nem volt duhaj; az emlékezések megírják; – mások duhajságát sem szívelhette – többnyire csendesen üldögélt, szomorú mosollyal, lehajtott fejjel, szótlanul. Sokszor éppen azt a két-három órányi magányt szerezte meg a kiskocsmák asztalánál, amelyre – hogy írni tudjon – naponta szüksége volt. Állandó kocsmázása különben is legenda; mikor írta volna akkor száznegyven kötetét? Napi tizenhat oldalt szabott magára,– Jókai penzumát – néha hetekre, sőt hónapokra eltűnt a pesti éjszakából, és napi tizenkét órán keresztül rótta az apró lila betűket. "Olvasatlansága" is legenda: sokat görnyedt könyvtárakban is. Szeréminek a mohácsi veszedelemről szóló írását ő fedezte fel, s éjjeli szekrénye mindig tele volt könyvekkel.