A városi-polgári irodalom sodrában (1894–1900)

Az induló Krúdyt – kötetben megjelent novellái alapján – a mikszáthi hagyomány követőjének vélték legtöbben. Barta András és Katona Béla újabb kutatásai szerint azonban Krúdy a városi-polgári irodalom sodrában indult, mikszáthos korszakát egy naturalista-realista irányú tájékozódás előzte meg. Szerette ugyan Jókait és Mikszáthot, de inkább külföldi mesterek voltak az első ösztönzői, Dickens, Thackeray, Maupassant és főként Zola. Zolában a valóság szépítés nélküli ábrázolóját és a társadalomjavító szándékot ünnepli. Különösebb jelentőséget nem kereshetünk a tizenhat éves Krúdy Zola-cikkeiben; olvasmányait s véleményét nyilván Gáspár Imre sugallhatta. Más olvasmány-élmények is egyidejűleg, sőt egyre erősebben hatnak; a serdülő Krúdy Boccaccio Dekameronját tartja a világ legkedvesebb könyvének. Másik nagy élménye az Ezeregyéjszaka, – a Szindbád nevet innen kölcsönzi – s Puskint, Turgenyevet kedvelte, a nagy oroszt 18 éves kora tájt "még a nőknél is jobban". De az ő hatásuk egyelőre inkább a romantikában s biedermeieres finomságokban mutatkozik; a korai Krúdy-írások legtöbbjében városi kisemberek, hivatalnokok, kereskedők, bukott nők szerepelnek; s főként {374.} költők és hírlapírók. Poéta-hősei kicsit Reviczkyre emlékeztetnek; több novellája fölé Reviczky-strófát ír mottóul. Hősei szomorúak, padlásszobában laknak, szerelmükben is csalódottak, bohémság és polgári józanság ütközik össze bennük. A cselekmény színhelye leggyakrabban a kávéház (Az esték romantikája, Éjféli utáni hangulatok, Éjszakák az utcán). Nem nagy írások; életrajzi vonatkozásaik s az érett Krúdy-művekkel való színtérbeli és hangulati rokonságuk miatt érdemelnek figyelmet; s jelzik, hogy a fiatal Krúdyban a társadalmi érdeklődés erős volt. Gáspár Imre az "aktualitások iránti" érzékét dicsérte már 1894-ben.

A naturalista-realista tájékozódás eredménye – és lezárása Az aranybánya (1901). Karrier-regény, hőse a dzsentriivadék Csobánc Péter, a Bacsó Kanutok és Noszty Ferik rokona. Az újgazdagokról, tőzsdei spekulánsokról, a századvég "bűneiről" szigorú képet fest Krúdy; itt még nyoma sincs a századvég idealizálásának.