Képzőművészet

A kor európai irodalmát és művészetét azonos belső világnézeti küzdelem formálta. Amit tehát az irodalmi irányzatokról mondtunk, a képzőművészeti törekvésekre is vonatkozik. Sőt az impresszionizmus elsősorban festői irány-{52.}zat, mely a maga eszközeivel (a vonalperspektíva mellőzése, a plein-air festés, majd a pointillista technika stb.) valamennyi művészeti ágnál korábban hozta létre a korfordulót. S az impresszionizmus indította útnak azt a művészegyéniséget is, aki először vállalkozott az új szintézis megteremtésére: Cézanne híres vallomása – "az impresszionizmusból valami olyan szilárdat és állandót akartam kihozni, mint a múzeumok művészete" – olyan esztétikát fogalmaz meg, mely nem akar elmerülni a kételybe, nem akar lemondani a világ megértéséről s kapaszkodót keres a rendező értelemben.

Ez a művészettörténeti forduló Nyugat-Európában már a század első évtizedében lezajlott. A programiadé Cézanne-kiállítást 1904-ben rendezték meg. S néhány évvel később a Cézanne-követő irányzatok is jelentkeztek: 1907-ben Picasso befejezte Az avignoni kisasszonyok című képét, melyet a kubizmus nyitányának tekintenek; a tízes években pedig Piet Mondrian, a konstruktivista festészet fő alakja eljut a teljes absztrakcióig.

Cézanne-t az utolsó klasszikus címével szokás illetni. Megilleti ez a cím, mert a bomlás megindulása után is heroikus kitartással kereste a törvényt, a dolgok, a jelenségek közti objektív viszonyt. Korából azonban ő sem tudott kilépni. Nem mondott le a hitről, de neki már csak az adatott meg, hogy a törvényt néhány alma viszonylatában bontsa ki. Ez már az absztrakció első jele; negatív kifejezése annak, hogy a művész az emberi viszonylatokban hiába keresi az objektív rendet. A kubizmus még nagyobb áldozatot hozott: úgy vélte, hogy mivel nem a látott valóságösszefüggéseket ábrázolja, túlléphet az arisztotelészi "mimesis" elvén. Ezzel szabad utat nyitott az absztrakciónak. A konstruktivisták voltaképpen logikus úton haladnak tovább, hiszen ők sem mondanak le az objektív rendről" csupán törvényszerűnek tekintik, hogy az csak a világ elvont szféráiban található meg.

Az útkeresők küzdelme sem hozhatta tehát meg a célbaérés örömét. Cézanne óta a művészet kínzó és nyugtalan keresés, mely mögött egészen napjainkig voltaképpen az impresszionizmus és Cézanne párharca húzódik meg. Ezt jelzik az izmusok, melyek majd a két világháború közötti korszak művészetét újra és újra felzaklatják. Közülük az olasz futurizmus és a német expresszionizmus már közvetlenül az első világhálború előtt szerveződni kezd.

A magyar képzőművészet bekapcsolódását ebbe a folyamatba lehetetlen nyomon követni, ha legalább egy pillantást nem vetünk a szecesszióra, melynek egyik központja Bécs volt. Pedig ma már látható, hogy ez a stíluskísérlet külsődleges volt, nem jutott el a lényeges problémákig, s így nem is alkothatott maradandó stílust. Fő jellemvonásai – a stilizáló hajlam, a szín és különösen a vonal dekoratív erejének felhasználása" a keleti, főként a japán vonalkultúra hatása – mit sem jeleznek abból a termékeny belső küzdelemből, melyet fentebb vázolni próbáltunk. De a változás szükségességét kétségtelenül felismerte. A 19. században építészet elvesztette uralkodó szerepét, a képzőművészet ágai önállósultak, s következésképpen; megszűnt az egységesen érvényes stílus. A szecesszió ennek újrateremtésére vállalkozott. De még fontosabb romboló szerepe: a régi stílusok megtagadásával lehetővé tette annak a művészetnek a kibontakozását, mely már választ tudott adni a modern élet sajátos esztétikai problémáira. Ahogy Richard Hamann; írja: a szecessziót "mint a misszionáriust, aki saját missziójának vált áldozatává, azok verték agyon, akik missziója gyümölcsét learatták".

{53.} A századelő magyar képzőművészetében a szecesszió, az impresszionizmus és a konstruktív irányok hatása egymásra torlódik. 1905 körül a magyar impresszionista iskola, Nagybánya már túljutott tetőpontján, – Hollósy Técsőre vonul – de iránya még mindig termékeny: Ferenczy Károly következetesen végigviszi a lírai plein air-keresés festői programját. Rippl-Rónai azonban, aki maga is impresszionistának tartotta magát, valójában aligha illik a látvány hívei közé, – hiszen alkotási módját nagy szakadék választja el az impresszionizmus optikai rendszerétől és atmoszferikus világképétől – de a cézanne-i művészet fő gondja, a tér viszonylatainak világos elrendezése sem foglalkoztatja; dekoratív hajlama a szecesszionisták közé sorolja, de mást nem vállal programjukból; sajátos művészetét és nagy (hatását inkább bátor és ugyanakkor mértéktartó egyszerűsítése, derűje és törekvéseinek artisztikus megjelenése magyarázza.

A magyar képzőművészetben is bekövetkezik a fordulat: 1909 decemberében megrendezik első kiállításukat a Nyolcak (Berény Robert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos), a MIÉNK-ből (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kivált fiatal művészek. Cézanne örökségét vállalják. "A természet hívei vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk. Értelemmel merítünk belőle" – hirdetik katalógusuk jelmondatában. Ez a néhány mondat az induló modern magyar művészet programhirdetése volt.

Mellettük a régebbi stílusok továbbfejlesztésével is sikeresen kísérleteznek. Útnak indul az ún. alföldi festészet: Koszta József a ferenczys stílusból igyekszik önálló festői nyelvet teremteni, Tornyai János Munkácsy romantikus realizmusának örökségét vállalja. Néhányan magányosan vívják küzdelmüket: Mednyánszky László túljut a lírai realizmuson s döbbbenetes látomásokhoz érkezik; Gulácsy Lajos az angol prerafaeliták módszerével kísérletezik; főműveit festi a kubisztikus Nagy Balogh József és Csontváry, kinek művészetében csaknem valamennyi modern törekvés felbukkan, vizionárius festő, magán viseli a korai expresszionizmus jegyeit, mágikus és ugyanakkor realisztikus. A tízes években festeni (kezdi szecessziós konstruktív képeit Egry József, és útjára indul a drámai, monumentális szemléletű Uitz Béla.

A szobrászatban Beck Ö. Fülöp jelzi az új korszakot: láthatóan a szecesszió híve, de művein így is áttör a plasztikai gondolat. Vedres Márk a klasszicizálás eszményeit követi. Felbukkan a jövő nagy ígérete, Medgyessy Ferenc. Az építőművészeiben Lechner Ödön nagy célt tűzött maga elé, mikor, élve a szecesszió díszítő lehetőségével, magyar népi motívumokat alkalmazott tervei", és ez úton, a nemzeti stílus megteremtése felé igyekezett. Minthogy azonban ilyképpen külsődleges eszközöktől remélte eszménye megvalósítását, vállalkozása csak a kísérlet jelentőségét sejtetheti. Tanítványa, Lajta Béla belőle indul ki, de a lényeges ponton túljut rajta: mindenekelőtt az anyag–szerkezet– funkció egységének élvét tartotta szem előtt, s így a tízes években Nyugat-Európával egyidőben eljut a modern építészethez.