17. A NYUGAT ELSŐ KORSZAKÁNAK PRÓZAÍRÓI


FEJEZETEK

Az induló Nyugat különböző irányú és ízlésű íróknak adott fórumot. A folyóirat szerkesztői végig hirdették, hogy szerkesztő munkájukat a legteljesebb liberalizmus szellemében végzik: helyet kívántak adni minden tehetséges írónak, minden új kezdeményezésnek.

A sokszínűséget kívánó, a különböző árnyalatok érvényesülését elősegítő szellem legteljesebben éppen a folyóirat első éveiben nyilatkozott meg.

A folyóirat szerkesztői elveinek liberalizmusa még teljesebben érvényesült olyan esetekben, ahol a szerkesztők az eléjük kerülő kéziratban újat véltek felfedezni: új témát, a téma új felfogását és feldolgozását vagy új stílusvívmányok jelentkezését.

Ha mégis megkeressük az induló Nyugat prózájának sokféleségében és sokszínűségében azokat a vonásokat, amelyek párhuzamba állíthatók, két irányzat jelentkezését állapíthatjuk meg.

Egyrészt a szecessziós ízlés jellemzi a Nyugat első korszakának prózairodalmát, és ezzel együtt bizonyos romantikus tendenciák feléledése, másrészt objektív ábrázolási szándékok, a realista prózai törekvések továbbfejlesztése. A két irányzat gyakran együtt vagy legalábbis váltakozva jelentkezik a kor prózaíróinak műveiben, mégis a sokszínű irodalom kétirányú polarizációja eléggé világosan kimutatható, és ez az elhatárolás módot ad arra, hogy megtaláljuk azt a rendszerezési elvet, amely a bonyolult és éppen individualista sokféleségét hirdető korszak áttekintéséhez szükséges.