Objektív ábrázolási törekvések

FEJEZETEK

A Nyugat első korszakának stílromantikus irányzatánál sokkal jelentősebbek azok a kezdeményezések, amelyek már egy erőteljesebb realista törekvés eredményei. A stílusromantika, a szecesszió, a misztikum, a prózában jelentkező szimbolizmus mind olyan jelenségek, amelyek inkább még a századforduló átmeneti ízlését jelzik.

Móricz, Kaffka Margit, Kosztolányi, Nagy Lajos, Tersánszky prózájában jut teljes diadalra a Nyugat frissebb realista irányzata. Mellettük azonban több olyan író működött, akik ha jelentőségben nem is érték el az ő színvonalukat, szintén a realizmus felé vezető úton járnak már. Közülük kiemelkedik két erdélyi származású író: Török Gyula és Laczkó Géza.

Török Gyula regényeit az író radikális társadalomszemlélete hatja át. Megragadó erejű realizmusa kapcsolja össze csonkán maradt életművét a Nyugat fénykorának művészi eredményeivel, elsősorban Kaffka Margit prózájával.

Ezek az írók újra a tizenkilencedik századi realizmus előzményeit tárják fel, veszik birtokukba és folytatják tovább. Török Gyula barátja, Hermann Károly – aki Ambrus Balázs néven verseket írt és A Hét munkatársa lett –, így nyilatkozott a fiatal Török irodalmi érdeklődéséről: "Balzacot olvasta, akit imádott és akit követendő példának tartott ... Egymagában megtanult franciául, mert Flaubert-t eredetiben akarta olvasni." Kedves olvasmánya volt Keller Zöld Henrikje, az oroszok közül Goncsarov, Dosztojevszkij és Gogoly műveit szerette, jobban vonzódott Keményhez, mint Jókaihoz, figyelemmel kísérte Tolnai Lajos és Petelei István munkásságát.

Laczkó Géza szintén tisztelettel nyilatkozott Flaubert módszeréről, és ha Flaubert művészetének örökségét nem is tudta saját életművében igazán kamatoztatni, realista módszerekkel próbálja korát, valamint életének szűkebb és tágabb környezetét megrajzolni. Ha a Királyhágót nem is tartjuk számon a kor legjelentősebb magyar realista regényei között, a századforduló hazai értelmiségének életéről, a magyar szellemi elit akkori életformájáról igen érdekes dokumentumokat őrzött meg ez a regény.

Csáth Géza elsősorban a modern lélektan vívmányaitól inspirált realizmus úttörője. Határozott vonalakkal szerkesztett, szenvedélyes líraiságú novellái nemegyszer lélektani kísérletekként hatnak. Legközelebbi irodalmi rokona a Boszorkányos esték fiatal Kosztolányija, aki egyébként is közeli rokona – unokatestvére – volt.