{463.} Barta Lajos (1878 Kistapolca – 1964 Budapest)

Pécsett diák, joghallgató, illetve a fővárosban bölcsész, majd 1904-től Pécsett, Kassán lapszerkesztő. 1911-től Budapesten a Világ munkatársa. A Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja és az Írók Szakszervezetének titkára, lapszerkesztő. A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatják, emigrálnia kell. 1920-tól Berlinben, majd Bécsben él, 1929-től három éven át a pozsonyi Új Szót szerkeszti. 1939-től 1945-ig a londoni Magyar Klub egyik irányítója. 1946-ban tér haza. 1956-ban Kossuth-díjat kap.

Sokat ígérő, nagy reményekre jogosító tehetségként, igazi forradalmárként tűnt fel a magyar színházi világban. Első drámája, a Parasztok, amelynek kézirata elveszett, s csak a kritikák, és a körülötte kavart vihar nyomán alkothatunk némi fogalmat róla (Magyar Színház, 1911), a földosztást sürgeti, s nem kaphatott kellő visszhangot, mert két előadás után Beöthy László kénytelen volt a nagy politikai nyomás következtében a műsorról levenni.

Tavaszi mámor (1912) című egyfelvonásosa után az igazi színpadi sikert Szerelem című négyfelvonásos színműve hozza meg (Vígszínház, 1916). Barta is happy enddel fejezi be a művet, de ez a "boldog vég" egészen más volt, mint a korabeli megszokott, kommersz befejezések. Komoróczy, a sápadt, beteges adótiszt, az egyetlen "parti", kénytelen elvenni feleségül a szikár, elhatározásában szilárd, már-már vénlány sorsra ítélt Nellit. Barta finom iróniával mutatja meg, hogy Lujza és Böske, a két fiatalabb lány lángoló, áradó szerelme ebben a környezetben s ebben a helyzetben csak beteljesületlen, boldogtalan lehet. Az író még a két fiatal lány érzelmeit is kissé ironikusan szemléli, az egész mű komédia és tragédia szélsőséges szituációi között lebeg, mintegy dramaturgiailag szolgálva az író célját, hogy a polgári érzelmek tragikomédiáját adja.

A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Nemzeti Színház még abban az évben bemutatja újabb színművét, a Zsuzsit. A mű hangja, drámaisága, minden vígjátéki alaphangulata ellenére is jóval érdesebb volt, mint azoké a műveké, melyeket a zsöllyék úri közönsége estéről estére megszokott.

A Zsuzsi idill, a szegény ember szerelmi idillje, úgy mint Móricz Pillangója, s mert a szegény ember szerelméről szól, a tragédia súlyos felhője borong körülötte. A téma, a konfliktus társadalomtörténeti alapját a falusi szegénységnek állami, nyugdíjas állás utáni vágyódása, menekülése határozza meg: a "Hol lehet altiszt, azt kutatja" első drámai ábrázolása irodalmunkban. Az Örvény (Nemzeti Színház, 1919) a régi, csak az anyagi érvényesülés lehetőségeire ügyelő és az emberi kiteljesedésre vágyó új nemzedék összecsapásában a kapitalista társadalom embertelenségét általában és az elmaradott ország viszonyai közt sajátképpen bírálja. A két vonalon futó cselekményszál az idős és fiatal nemzedéket, a művelt és műveletlen tőkés típusát, a vidéki úrhatnám dzsentrit és a paraszti sorból feltört "ragadozó" tőkést életsorsuk alakulásában fonja, sodorja együvé.

A Tanácsköztársaság idején mutatják be a Sötét ház (Vígszínház, 1919) című egyfelvonásos társadalmi rajzát, mely határozott forradalmi célzata ellenére is gyengébben sikerült első műveinél.

{464.} Barta a proletárforradalomban vállalt szerepe miatt emigrációba megy. Ott még egyszer drámaírói tollat fog: Piscator Proletarisches Theaterjének megnyitására – az expresszionizmus modorában – Oroszország napja (Russlands Tag) címmel politikai agitációs jelenetet ír az új szovjet hatalom mellett.

Barta Lajos ifjúkorában írt színművei tehetséget, drámai erőt mutatnak. Tragikus sors, hogy a reményteljes kezdetet nem követték kiforrott művek.

A modern magyar dráma igéretét hordozza és a valóságábrázoló szándék jellemzi Lengyel Menyhért, Biró Lajos és Heltai Jenő első drámáit is. Különösen a kiváló képességű Lengyelnél szembetűnő, az üzletszínházak mennyire megrontották tehetségét. Korai darabjai még határozott szociális mondanivalót tartalmaznak, gondolati igényesség, műgond jellemzi őket.