{466.} Biró Lajos (1880 Bécs – 1948 London)

Iskolái elvégzése után újságíró lesz, húszéves korában már a nagyváradi Szabadság című radikális polgári napilap szerkesztője. Itt jelenik meg első elbeszélés-kötete, Bálványrombolók címmel. Ady kollégája és barátja. Első színművét a Férfiakat (Nemzeti Színház, 1909) még nem fogadja nagy visszhang, de ezután egyre hangosabb sikerek kísérik. A háború kitörésekor haditudósító, a Pester Lloyd munkatársa, a Világban cikkezik a háború ellen, s nemcsak békét, hanem társadalmi változást is sürget. A Károlyi-kormány külügyminiszteri államtitkárnak nevezte ki. A Tanácsköztársaság bukása után emigrálnia kellett, Bécsben élt, majd Londonban telepedett le. Korda Sándorral megalapítja a "London Film Production"-t. Filmjei, a VIII. Henrik magánélete, a Nagy Katalin világsikerek voltak.

Tényszerű, az erkölcs lezüllését feltáró novelláival az irodalom berkeiben és az olvasóközönség előtt is nagy feltűnést kelt. A Budapesti Napló vasárnapi tárcarovatában jelennek meg novellái, Ady versei mellett. Novelláiban (Harminc novella, 1906; Huszonegy novella, 1908; Szolgák országa, 1911; Kunszállási emberek, 1912; Budapestiek, 1918 stb.) a századforduló Magyarországának kis és véres drámáit írja meg, hivatalnokok, dzsentrik, polgárok sorsát pergeti drámai erővel. Egyik központi problémája a polgári házasság, a Mária és más asszonyok (1910) című kötetében a férjre vadászó leányok és keserű vénkisasszonyok arcképeiből a polgári lét alapproblémáival perlekedő, az irónia és a szenvedélyes gyűlölet szálaiból szőtt megindító rajzokat ad a polgári erkölcs nyomorúságáról.

A Szolgák országa a századforduló legdrámaibb erejű, forró hevületű prózája, a dzsentriosztállyal kiegyező álliberális polgári körök elleni radikális polgári támadás. E novellájának anyagából írja meg Sárga liliom (Magyar Színház, 1910) című sikeres darabját.

Biró Lajos is a naturalizmus iskolájától tanult, írásait, drámáját, a Sárga liliomot is tényszerű anyagra építi, figuráit gondosan beágyazza környezetükbe. A polgári radikálisok indulata a naturalisták leleplező hevületével egyesült benne. A Sárga liliom is úgy indul, mint a közmorált leleplező dráma, mint a polgári radikalizmus programdrámája. De a színház nagyobb forgótőkével dolgozik, mint egy könyvkiadó, egy dráma előadásába több pénzt kell befektetni, mint egy könyv kiadásába. A kockázat nagyobb, a színházi vállalkozás óvatosabb, eleve a sikerre apellál. S ezt a siker-igényt elégítette ki Biró Lajos is. Az I. felvonásban még hű a Szolgák országa anyagához. Kitűnően jellemzi a fékezhetetlen politikai indulatokat, s finom valóságérzéssel azt is megmutatja, hogy a radikális polgári progressziónak nincs társadalmi bázisa, hogy a polgári radikalizmus mellett szónokló polgárságunk nem citoyen. Kész a dzsentrivilággal megalkudni, vannak ugyan sérelmei, de inkább él sértetten, mint a saját jövője szempontjából bizonytalan demokráciában. Szomory, Lengyel Menyhért és Biró Lajos is ezt a polgári magatartást ábrázolja, s ennyiben egy osztály gondolkozását fogalmazták meg – nem egyet értően, hanem bírálva. De mint a többiek, Biró Lajos is – szinte minden gesztus nélkül – elejti eszméit. A Sárga liliom harcos naturalista drámából a romantika elavult pózaival áttszőtt, szerelmi társalgási drámává válik, {467.} szinte erőszakosan megköti a rokonszenves főhős, Peredy Jenő kezét, hogy húgának, Juditnak és a hercegi ifjúnak romantikus házassága elől minden akadályt elhárítson.

Nem azért törik meg a darab ívelése, mert a polgári párt hívei hamar ott hagyják a zászlót, hanem, mert a fordulattól kezdve nem erősödik a szatírai, a kritikai él, s Peredy Jenő nem vonja le a szükséges konzekvenciákat mások s elsősorban önmaga számára. A kínálkozó keserű, szenvedélyes nagy drámát, a kiváló tragikai lehetőséget elveti, és szentimentális végkifejletbe futtatja ki a történetet. Ez szinte törvényszerű volt, az üzletszínházak íratlan szabálya, s ezt a törvényt olyan elismert, sikeres szerzők szentesítették, mint Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc.