Előzmények
Amint a történelemben feltűnik a munkásosztály, az irodalomban is megindul a munkásélet ábrázolása. S ahogyan fokozatok vannak a munkásmozgalom fejlődésében a kezdeti megmozdulásoktól az utópisztikus, majd a tudományos szocializmusig, ugyanígy létrejöttek a fokozatok a munkásábrázolásból fejlődő, szociálissá, majd szocialistává váló irodalomban is. A magyar szocialista irodalom előzményei a múlt század hatvanas, hetvenes éveire, a magyar munkásosztály kialakulásának idejére nyúlnak vissza. Létrejönnek a hazai munkásmozgalom első szervezetei (Általános Munkásegylet, Munkásképző Egylet, Magyarországi Általános Munkáspárt, majd 1890-ben a Szociáldemokrata Párt),s megindul a korai munkássajtó, melynek legjelentősebb orgánumai a Munkás Heti Krónika (1873–79), majd az 1877-ben, Külföldi Viktor szerkesztésében hetilapként induló Népszava. E lapokban jelennek meg az első szocialista szellemű szépirodalmi próbálkozások; ezek azonban inkább csak történeti értékűek, munkásmozgalmi dokumentumok. A szocialisztikus eszmék első irodalmi szintű megszólaltatói ekkor még a nemességből vagy a polgárságból származó költők (Darmay Viktor, Gáspár Imre, Rudnyánszky Gyula, Palágyi Lajos, Szentessy Gyula), akik többnyire életútjuk egy szakaszán közelítettek a munkásmozgalom eszmevilágához, később azonban egyesek elfordultak tőle. Ez a szocialisztikus líra a magyar szocialista irodalom előzménye.