Irodalmunk nacionalizmusa a háború kezdetén
"Csitt, kuss, mert háború lesz, | Így szólanak a belül-háborgóknak" – figyelmeztet 1912 őszén Ady Endre a Mi kacagunk utoljára szinte profétikus soraiban a magyar uralkodó osztályoknak arra a szándékára, hogy az országban egyre magasabbra csapó forradalmi hullámot a más nemzetek elleni háborúban kívánják levezetni. Amikor 1914 nyarán kitört a világháború, Ady jóslata teljesen beigazolódott: mind a polgári ellenzék, mind a munkásság akkori vezetői a háborús propaganda szolgálatába álltak. Ady Endre megdöbbenve írja Hatvany Lajosnak 1914 őszén, hogy a polgárságnak az a része is, amely eddig a haladás gondolatának hordozója volt, "most milyen állatian ordítja a vért". Még Ignotus is a háború szükségességét bizonygatja ekkor. A Népszava, a szociáldemokrata párt lapja szintén a háború dicsőitői közé állt. Különösen a Népszava háború melletti propagandája gyakorolt megtévesztő hatást a modern magyar irodalomra. A háborút megelőző esztendőkben, a forradalmi hullám országos erősödése következtében a modern polgári írók közül többen rokonszenveztek a szocializmus gondolatával. Egyrészt mivel az 1912 májusi nagy megmozdulás rávilágított, hogy a hatalomhoz könyörtelenül ragaszkodó elnyomó osztályokkal szemben csak a proletariátus képes a magyarság sorsában demokratikus változást hozó cselekvésre, másrészt a háború ellen élesen fellépő Bázeli Kiáltvány alapján a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban vélték látni azt az erőt, amely a háborút kirobbantani készülő világreakciót megfékezheti. A háború kitörése után kiderült, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők minden országban a saját nemzeti burzsoáziájukhoz csatlakozva a háború apostolaivá vedlettek, s árulásuk keserű kiábránduláshoz vezetett a munkásmozgalomban bizakodók körében. Ady Endre például egyetlen sort sem írt a háborús Népszavába, holott korábban legforradalmibb versei jelentek itt meg. De nem minden író lát hasonló világossággal a háború elején. Sokuk téves szemléletét erősítette és igazoltnak mutatta a Népszava háborús propagandája, amely haladónak igyekezett feltüntetni az "orosz barbárság" elleni háborút. Még olyan nagy írókat, mint Móricz Zsigmond és Juhász Gyula is megtévesztett az első hónapokban a háborús propaganda.