A háborúellenes irodalom fokozatos kibontakozása

Csupán Ady Endre elkeseredett tiltakozása zengett fel rögtön, az első percekben, majd Babits Mihály lírája. Már első megszólalásuk is a később kialakuló háborúellenes írói front két pólusát mutatja, a kétféle – a forradalmi és a pacifista – költői magatartást érzékelteti. 1915 derekától sokasodnak a háború elleni tiltakozások a modern irodalomban, és egyre élesebb lesz a határvonal a háborús uszítás szolgálatába szegődött konzervatív irodalom képviselői és a háborúellenes irodalmi front között. És bár e háborúellenes front a kétféle költői magatartás belső ellentmondásaival terhes, kifelé mindig {498.} egységesen áll szemben a háborús árral. Ez magyarázza például, hogy a forradalmár Ady maga mellé állítja a pacifista Babits Mihályt, "Én lelkem szavai"-vá emeli fel Babits háborúellenes költészetét (Babits Mihály könyve).

Állandó támadások pergőtüzében áll a háborúellenes írok kialakuló frontja, és ez természetszerűleg még erősebb egységbe kovácsolja a haladó irodalmat. Elsősorban Adyt és mellette Babitsot támadja a konzervatív-reakciós sajtó, de a Nyugat egész körét s az egész háborúellenes irodalmat szeretné, elnémítani. A "Dunántúli" álnéven író Rákosi Jenő azt a Gyóni Gézát akarja kijátszani Adyval szemben, aki maga is hamarosan rátalál az imperialista náború gyűlöletének útjára. A konzervatívok elleni harcban is Ady mellett állnak a vele egy fronton küzdő írók. Móricz Zsigmond nyilvános levelet ír Ady igaza mellett (Világ, 1915. október 15.), Kaffka Margit bátor cikkben kel Ady és Babits védelmére; a Nyugatban Fenyő Miksa, A Tettben Franyó Zoltán utasítja vissza élesen az Adyt ért támadást.

A kibontakozó háborúellenes irodalmi front fő vonalát a modern polgári irodalom, s elsősorban a Nyugat köré tömörült írók tiltakozó megszólalása alkotta. A háború kiváltotta tiltakozás szorosabbra fűzte a Nyugat egységét; a háború második felében az egyre élesebb háborúellenes megnyilvánulásokkal együtt haladva 1918-ban a Nyugat egésze eljut a polgári demokratikus forradalomig.

E fejlődés élén Ady Endre áll. Ady a már-már kirobbanó forradalom elfojtását, a "lemészárolt dicső tervek" idejét is látja a háborúban, nem csupán a szép, fiatal erők céltalan pusztulását. A tegnap siratása és a forradalmi holnap felvillantása együtt él költészetében. 1916-ban már Móricz Zsigmond is eljut a háború imperialista jellegének felismeréséig, a nép oldaláról fordul szembe vele (Szegény emberek). Nagy hatást váltott ki Babits Mihály kéziratban is terjesztett verse, a Húsvét előtt.

A Nyugat legélesebb háborúellenes megnyilatkozásait, ha nem is mindig magával ragadó erővel, a modern polgári irodalom mind szélesebb tábora követi már 1916-ban. Kosztolányi Dezső megdöbbentő részletezéssel rajzolja Pokol című novellájában egy anya megőrülését, aki belepusztul fia "hősi halálába". Kaffka Margit megrázó erővel ábrázolja, hogyan dúlta szét egy munkásházaspár életét a háború (Két nyár). Karinthy Frigyes gúnyos-keserűen ír az önmagát pusztító emberi faj törpeségéről (Utazás Faremidóba) s publicisztikai írásaiban mind bátrabban fejezi ki az egyszerű emberek békevágyát. Juhász Gyula az egész világ gyászoló anyáinak fájdalmát panaszolja fel, akiknek a föld egyformán temetőkert (Anyák), Tóth Árpád, a gyász és az eljövendő béke várásának hangulatát ébreszti fel (Elégia egy elesett ifjú emlékére). Gábor Andor az itthonmaradt "hősöket" figurázza ki, szatirikus regényében (Untauglich úr). Természetesen a modern polgári irodalom háborúellenes tábora a felsoroltaknál jóval több írót foglalt már magában 1916-ban. Meg kell említenünk Ambrus Zoltán Háborús jegyzeteit, s Lengyel Menyhért Egyszerű gondolatok című cikksorozatát a Nyugatban; Biró Lajosnak a háborús pusztítások ellen írt vezércikkeit a Világ hasábjain. Ide kell sorolnunk Szász Menyhért Ének a néma mankókról című verseskötetét, Tersánszky Józsi Jenő Viszontlátásra drága című kisregényét; Krúdy Gyula, Nagy Lajos, Móra Ferenc, Szabó Dezső, Gellért Oszkár, Barta Lajos, Bölöni György, Lányi Sarolta, Dutka Ákos és mások ekkori írásait. A háború ellen {499.}állást foglaló modern polgári írók tábora tehát a Nyugat körénél szélesebbre terjedt és nagyon is összetett képet mutat. Nemcsak tehetségben, hangvételben van lényeges különbség közöttük, de háború elleni tiltakozásuk elvi alapjaiban s a kiküzdendő békés élet formáinak elképzelésében is. Mégis: a háború elleni közös gyűlölet talaján találkozó írók egységes tábora ez, amely pozitív szerepet tölt be ekkor a békét áhító nemzet életében.