Támadás a konzervatív irodalom ellen
Az új idők közeledésének viharát jelzi az is, hogy míg a háború első felében a modern polgári irodalom a konzervatív írók és a háborús uszító sajtó állandó támadása alatt állott, most az események következtében megerősödve, maga megy át támadásba. Hatvany Lajos Magyar fűzfatudósok címen indít tárca-{507.} sorozatot 1917 áprilisában a Pesti Naplóban, amelyben a konzervatív irodalom vezéreit és intézményeit állítja pellengérre, az Esztendőben pedig 1918-ban Elmúlt nagyságok cím alatt alaposan megtépázza Berzeviczy Albert, Rákosi Jenő és más konzervatív irodalmi nagyságok tekintélyét. A Nyugat egész irodalmunk átértékelésének problematikáját veti fel 1918 szeptemberében, elvileg támadva a konzervatív kritikusok álhazafias és álnépies szemléletét (Dóczy Jenő: Irodalmunk és a nemzeti szempontú kritika). Ezek a támadások az irodalom területén már az érlelődő polgári forradalom jelei, az "Őszirózsás forradalomban" a haladó írók által megalapítandó Vörösmarty Akadémia előcsatározásai. Jelentékenyen megerősödik a haladó irodalom a napilapok és irodalmi folyóiratok körében is. 1917 tavaszán Hatvany Lajos veszi át a Pesti Napló szerkesztését, s ettől kezdve a lap radikálisabb vonalat követ. 1917 júniusában Babits Mihály veszi át Fenyő Miksától a Nyugat egyik szerkesztői székét; 1918 tavaszán Juhász Gyula lép a szegedi Délmagyarország munkatársai közé, s az irodalmi színvonalú publicisztika ragyogó remekeivel közvetlenül is segíti a forradalom előkészítését Szegeden. 1917 végén megindul a Jelenkor című radikális szellemű irodalmi folyóirat Hevesy Iván szerkesztésében, 1918 januárjában pedig az Esztendő – amelyet Hatvany mellett Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád szerkeszt –, s amely a modern irodalom legjobb erőit gyűjti maga köré és egyre radikálisabb hangjával a polgári demokratikus forradalom előkészítését segíti.