Új jelenségek a magyar szocialista irodalomban

Az 1917. évi oroszországi forradalmi események, amelyek látóközelbe hozták a szocializmus gyakorlati megvalósításának lehetőségét Európában, a magyar szocialista irodalomban még inkább forradalmi erjedéshez vezettek. Igaz, a szociáldemokrata írók egy része hamis választ adott az orosz szocialista forradalom győzelmével felvetődő egész sor kérdésre; írásaikban a régi pacifista és reformista elméletek nyertek kifejezést. Nem voltak képesek magukévá tenni a háború polgárháborúvá változtatásának lenini eszméjét. De a hazai néptömegek forradalmi megmozdulásai és a szociáldemokrata párton belül fellépő baloldali ellenzék küzdelmei ebben az irodalomban is létrehozták a pozitív írói magatartás szép vallomásait. Várnai Zseni 1917 tavaszán lelkesen köszönti a orosz forradalmat (Élet, szabadság). A korábban írt Katonafiamnak! szintén ekkor kap igazán szerepet s válik a forradalom előkészítésének részesévé. Révész Béla Esti csillag című írásában úgy ábrázolja a gyárakból hazatérő munkásokat, hogy egyben a munkásosztály teremtő erejét is érzékelteti, A Marada-vendéglőben című kis rajzában pedig az összefogásban rejlő nagyobb erőre is céloz. Az 1918 áprilisában országszerte fellángoló tömegtüntetések közvetlen hatására írt versében Farkas Antal már a háborúért felelős osztályokkal való leszámolásra buzdítja a néptömegeket (Megjött az öcsém).

A szociáldemokrata irodalom sokszor felemás – bár gyakran pozitív vonásokat is hordozó – megnyilvánulásaival szemben a Ma köré csoportosuló fiatal írógárda körében lelt igazi visszhangra az oroszországi forradalmak eszmeisége. Már a korábbi esztendőkben is a békéért hozandó áldozat válla-{508.}lása, a háborúval való aktív szembenállás jellemezte ezt az írógárdát. Az 1917 februári forradalom után megerősödik harcos állásfoglalásuk s a békét egy új világ távlatával fűzik egybe (Kassák Lajos: Hirdetőoszloppal, Komját Aladár: Beszélgetés egy fiúval). E költői magatartás nagy erénye, hogy tudatosan a forradalmasodó tömegek erejére támaszkodik, az ő akaratának, hangjának, megszólaltatója kíván lenni: "Az a hang, ami verseinkben töretlenül formába állt, a kor szívéből buggyant, s mi most magunkon átszűrve, egységes értékké kristályosítva visszaadjuk a kor életét jelentő tiszta tömegnek. Mert ő: mi és mi: ő vagyunk!" – írja Kassák az Új költők könyve bevezetőjében. Kassák Lajos 1917 nyarán lelkes hangon köszönti versében a forradalmár oroszokat, akik új eszmék fényét gyújtják az emberiségnek (Oroszok 1917), Komját Aladár a látszólagos nyugalom mögött feszülő, robbanásra érett állapotot fejezi ki Táj vihar előtt című költeményében.

De a forradalom érlelődését közvetlenül kifejező versek mellett nagy jelentőségű a Ma költőinek az élet teljesebb befogadására törekvő, új látásmódot kifejező költői tevékenysége, amely új költészet csiráit hordozza magában. Mert nemcsak a hivatalos irodalom megmerevedett epigonizmusa ellenére s nem is csupán a szociáldemokrata irodalom naturalista, kisszerű ábrázolásmódjával szemben hozott újat a Ma költőinek dinamikája, tartalmi és formai eredetiségre törekvése, de gazdagodást jelentett – a modern polgári írók nyugati kultúrát átplántáló mozgalma mellett is – egész irodalmunk továbbfejlődése szempontjából. A nyelvi és formai szabadság meghonosításával nemcsak a túlzottan nagyvonalú konstrukciókat, a sokszor fantasztikus, bizarr szóképeket stb. hozta irodalmunkba ez a költészet, hanem meghonosította a szabadabb gondolat- és szókapcsolások, képzettársítások új formáit, lehetőségeit, és ezzel hajlékonnyabbá gyúrta a költői nyelvet. Új színekkel, témakörrel gazdagította egész költészetünket, ahogyan a modern élet, a gyárak, üzemek, a munkásosztály életének képeit, kifejezéseit is költészete anyagába olvasztotta. Kassák Bányászok a hajnalban, Séta a perifériákon, Komját Gyár, Külvárosi orvos rendelője, Lengyel József Ferdinánd-híd című verseiben nyer kifejezést a legjellegzetesebben ez az új látásmóddal párosult új tematika. Talán nem túlzás azt állítani, hogy – Ady mellett – a Ma költőinek tevékenysége bizonyos vonatkozásban már a nemzet központi problémáit kifejező modern proletárlíra, József Attila költészetének kibontakozását készíti elő. Ebben az összefüggésben vizsgálva a Ma mozgalma egy forrongó kor átmeneti jelenségének tekinthető, amely azonban néhány nagyjelentőségű kezdeményezésével nemzeti irodalmunk további fellendülését készítette elő.