A forradalmi szocialista írócsoport

Más vonatkozásban, a forradalmi proletárirodalom kibontakozása szempontjából a Ma körén belül mutatkozó elvi-esztétikai nézeteltérések ellentmondásossá érlelődése kap különös jelentőséget 1917-ben. Már A Tett elvi programja és irodalmi arculata magán viselte az ellentmondásos állásfoglalás bizonyos jegyeit, most mindez tovább mélyül a Ma esztétikai vonalának a kidolgozásában. Kassák és mások írásaiban a művészegyéniségnek az élet fölé, a formának a tartalom elébe való helyezése nyer megfogalmazást (Kassák: {509.} Szintétikus irodalom), Révai József és mások viszont a Ma költőinek magatartásában jelentkező tartalmi újat emeli ki; "Mi nem akarunk 'költők' lenni, mi dolgos emberek akarunk lenni ... szociális munkát akarunk élni és munkánkból következik a költészetünk" (Ma, 1917). E szemléletet tükrözi Komját Aladár költői magatartását megfogalmazó verse is, a Kiáltás. Az egész mozgalom legfőbb jellemzője azonban 1917 ősze előtt a különböző felfogások egymás mellett élése és az anarchizmussal rokon forradalmíság. Az Októberi Forradalom mutatott célt és követhető utat e forradalmiságnak. Ennek közvetlen hatására vált ki György Mátyás, Komját Aladár, Lengyel József és Révai József a Ma-mozgalomból, hogy a tömegek forradalmi irányú nevelését 1917 szellemében vállalva, létrehozza a forradalmi szocialista írók első, úttörő csoportját irodalmunkban.

Komjáték kiválása észrevehető nyomot hagy a Ma arculatán, hiszen Kassák legtehetségesebb munkatársait vesztette el bennük. A folyóirat egyre inkább a formalista kísérletek irányába tolódik el, s majd csak közvetlenül a polgári demokratikus forradalom kirobbanása előtt és a forradalmak alatt nyer ismét ábrázolást hasábjain a forradalmat érlelő küzdelem, illetve a polgári forradalmat szocialista forradalomba átnövesztő munkálkodás. 1918 őszéig – átmenetileg – azonban inkább a társadalmi-politikai témáktól való elfordulás jellemzi a Ma egészét. A mozgalmat elhagyó írócsoport viszont tudatosan a politikai cselekvés porondjára lép, Október eszméit akarja szolgálni az irodalom eszközeivel. Ennek érdekében új irodalmi folyóiratot akarnak indítani Kilencszáztizenhét címen, de csak a lap programjának megfogalmazásáig jutnak el 1917 végén, magát a folyóiratot a cenzúra már indulásakor betiltotta. E programban, amely később az 1919 elején induló első magyar kommunista irodalmi folyóirat, az Internationale programjává is vált, mindenekelőtt saját korábbi elvi nézeteiket vizsgálják felül és csak azok helyes vonásait vállalják tovább. A szociáldemokrata vezetők frázisait, a Ma programjának helytelenített vonásait és saját korábbi téveszméiket egyforma élességgel támadják, vetik el benne, és az Októberi Forradalom követésének szándékát állítják elvi alaptételükként: "1917. Ez a szám: az orosz forradalom történelmi dátuma, az emberiség legnagyobb gondolata. Ebből a gondolatból sarjad és ebbe a gondolatba olvad bele lapunk programja." E program jelentősége a proletárforradalom előkészítésének tudatos vállalásában van. Ahogy a nemzetközi munkásmozgalomban Október nyomán különvált reformizmus és forradalmiság, a szocialista irodalomban is napirendre került az alapvető elvek tisztázása, s reformizmus és forradalmiság szétválasztását lényegében e program itt el is végezte.

Mivel e csoport irodalmi tevékenységét a cenzúra megakadályozta, elsősorban a Szabó Ervin irányítása alatt álló illegális antimilitarista mozgalmon keresztül fejtették ki a proletárforradalom irányába lendítő írói munkásságukat. Verseik és egyéb írásaik csak kéziratban terjedhettek, s a polgári demokratikus forradalom idején az 1918 Szabadulás című antológiában, valamint az Internationale hasábjain jelennek majd meg nyomtatásban is. Munkásságuk mellett említenünk kell az 1918-ban Oroszországban meginduló magyar nyelvű forradalmi lapok irodalmi termését is, elsősorban Szamuely Tibor irodalmi publicisztikáját és Ligeti Károly verseit, valamint a forradalmi munkásfolklór szép darabjait, amelyek szintén a magyar kommunista irodalom előzményének tekinthetők.