Az Ady-család

Ady Endre 1877. november 22-én született a Szilágy megyei Érmindszenten. Az Ady-család genealógiáját a 13–14. századig lehet visszavezetni. A Szilágyság legtehetősebb nemesi családjai közé tartozott egészen a 16. századig, ettől kezdve fokozatosan csúszott a hétszilvafások közé. Ady születésekor életformájuk már alig különbözött a módosabb falubeli parasztokétól, ám Ady Endrében tradíciós múltja miatt is mérhetetlen gyűlölet élt azokkal szemben, akiknek ősei ügyes történelmi helyezkedésük, árulásuk révén meg tudták őrizni régi fényüket. Adyban elevenen élt a családi hagyomány, s mint költő is bőven merített belőle (1. pl. A tavalyi cselédekhez című versét).

Apját, Ady Lőrincet fia pályaválasztását soha igazán megérteni nem tudó embernek írják le a rá emlékezők. Édesanyja, Pásztor Mária viszont ösztönösen is sok mindent felfogott Ady Endre küzdelmeiből. A költő a maga tehetségét anyai örökségként tartotta számon. A kálvinista papi Pásztor-családban több különös alkatú, tragikus sorsú ősről is tudunk. Az Adyékat személyesen ismerők az édesapa jellegzetes, egyéni beszédmódjában, szófűzésében is sok mindenre ráismertek Ady sajátos nyelvi leleményeiből.