Érmindszenttől Zilahig

Szülőfaluja, Érmindszent a jobbágysorba süllyedt nemesség életével ismertette meg. De itt látta meg Ady a népi nyomort és a sok nemzetiségű ország kicsinyített képét is. A falu lakosságának jelentős része román volt. Nagykárolyban (1888–1892) a talaját vesztett dzsentri egyik típusával, a vármegyeházára szorult nemességgel ismerkedett meg. Szállásadói nagyobbrészt abból kerültek ki. Ady novelláiban örökítette meg őket. Nagykárolyban a református fiút négy éven át katolikus hatások érték. A nagykárolyi piarista gimnázium, amelynek növendéke volt, nem tartozott a bigottan klerikális iskolák közé. Adynak egész életében jó emlékei voltak a régi piaristákról. Már itt felfigyelt azonban a szerzetesi élet deformáló, emberellenes vonásaira. Novelláinak tematikájában a dzsentri mellett épp a papi figurák többsége magyarázható nagykárolyi élményből. Későbbi pályatársai közül a legnagyobbak egyikével, Jászi Oszkárral, találkozott itt.

{88.} Zilahon (1892–96) Ady olyan városba került, ahol a jelenig nyúló hagyományai voltak a nemesség és a polgárság ellentétének. Ezt itt kellett először észrevennie. Az igazi, életre szóló szellemi hatást a református Wesselényi-kollégiumban kapta. Ez az iskola nemcsak nevében, de mindennapjaiban is őrizte a nagy Wesselényi Miklós, múlt századi történelmünk egyik legszebb pályájú alakjának az emlékét. Az egyre inkább haladásellenes, kiegyezéses Magyarországon egy kis szigete volt az igazi liberalizmusnak. Ady protestáns, liberális ellenzékiségének, s ezzel együtt kurucságának, népi ihletésű 48-as patrióta mivoltának itt van az élményi gyökere. Világnézetének és költészetének egyik erős alapvonása ez. Ebben az iskolában jó példáját látta a nemzetiségi türelemnek is. Versekben (Vén diák üdvözlete, Üzenet egykori iskolámba), cikkek sorában, valamint önéletrajzaiban vallotta meg ragaszkodását iskolájához. Felejthetetlen tanárai később mind barátai lettek. Közülük legjobban Kincs Gyula hatott rá. Puritán egyénisége csakúgy nagy hatással volt Adyra, mint szaktárgya: görögül tanította. A zilahi iskola falai között ismerte meg Vajda János líráját – ez a megismerkedés megrendítő élménye lett. Egy másik nagy irodalmi hatás: német tanára biztatására Goethe Tassóját csaknem teljesen lefordította. Vajda verseiben az "új poétai civilizációt", Goethe művében pedig az osztálytársadalmak művésze sorsának tragikumát ismerhette meg.

Érdemes figyelnünk Ady zilahi magányos olvasás-rohamaira is. Petőfit olvas állandóan, Vörösmarty Csongor és Tündéjének, költői nyelvéért rajong, Reviczkyre még a Vajda-élmény előtt felfigyelt. Ekkor kerültek kezébe a zolai naturalista regénykoncepciót a magyar valóságra, az arisztokrácia életére alkalmazó Justh Zsigmond regényei és Tolnai Lajos könyvei. De tud ekkor már Schopenhauerről is. Későbbi nagy olvasásszenvedélyét előlegezi a legkülönfélébb folyóiratok mohó felszívása (Budapesti Szemle, Természettudományi Közlöny, Magyar Nyelvőr, történelmi folyóiratok). Zilahon jelent meg első verse, a Kossuth halálára emlékező Március 20.