{91.} Nagyvárad

Miután Ady végigjárta a falusi Magyarország tájait, falvait, városait, 1900-ban eljutott Nagyváradra, az első igazi polgárvárosba. A sors jó iskolát biztosított a leendő költő számára. Huszonhat éves koráig, Párizsba készülődéséig bejárta a feudális magyar világ mindama helyeit, ahol korának kulcs-problémáit megláthatta s átélhette.

Nagyváradot Kossuth Lajos nevezte a magyar Birminghamnak. A feudális múlt és a feltörekvő polgárság harca talán sehol sem volt annyira szembeötlő, mint éppen itt. Ady "csodálatos levegőjű, merész, hódító város"-ként említette. Itt ismerkedett meg a radikalizmussal, s itt vívta meg első publicisztikai csatáit.

Életének külső keretét két szerkesztőség adja meg. 1900-tól 1901 derekáig a Szabadság, a kormányzó Szabadelvű Párt, a Tiszák háziújságjának munkatársa. 1901. május 22-én írja meg híres levelét Fehér Dezsőhöz, a Nagyváradi Napló szerkesztőjéhez, amelyben az újság szerkesztőségébe való átlépését jelenti be; 1903 októberéig munkatársa, majd szerkesztője a lapnak. Vérbeli újságíróvá tulajdonképpen itt válik Ady Endre. Szinte tapinthatóan lehet érezni az újság elsárgult lapjainak forgatása közben, micsoda felszabadulást jelentett a fiatal Ady számára a szabadelvűek olykor megalkuvásra is kényszerítő orgánumától az összehasonlíthatatlanul nagyobb szabadságot biztosító újsághoz átkerülni. Ennek külső jele, hogy sokszor a szó szoros értelmében teleírta a lapot. Több olyan száma van a Nagyváradi Naplónak, amelybe aláírással írt vezércikket; a második oldalon pedig kis hírcikkben glosszázta az országos politika valamelyik eseményét. Ezenkívül foglalkozott bírósági ügyekkel és írt ugyane szám színházi rovatába is. Ha figyelmesen olvassuk el a lapot, még a napi hírek rovatában is felfedezzük a keze nyomát. Mivel mindezt természetesen nem írhatta alá, ekkor írt cikkeinek túlnyomó többsége szignálatlan.