{96.} A Léda-szerelem genezise

Ady 1903 nyarán ismerte meg Diósi Ödönné Brüll Adélt, verseinek Léda-asszonyát, akihez csaknem tízéves szenvedélyes szerelem fűzte.

A Léda-szerelem segített költői nyelvét megoldani, segített Adynak mindenképpen magára találnia. Páratlan lelki energiákat szabadított fel benne ez az érzelem. A futó kalandok után egy mindenképpen méltó nőt hozott elébe az élet, akiért megérte szenvednie; Léda kulturált volt. Ady "nagyskálájú léleknek" nevezte A könnyek asszonyát egyik Biró Lajoshoz írt 1904-es levelében.

Léda intelligenciájára vall, hogy Párizsban francia költőkre hívta fel Ady figyelmét, s például a Rictus-versek fordításában segített is neki. Emberi nagyságáról minden vitán felül azonban az a mozdulat árulkodik, ahogy Ady súlyos betegségében, Váradon szerzett s Párizsban rászakadt vérbajának gyógyításában, férjével együtt mellé állt. Léda egyéniségében, jellemében keveredtek a századelő eltartott polgárasszonyának vonásai az önállóan cselekedni, az életben, ha kell, a maga lábán is megállni tudó nőével.

Ez a szerelem állította talpra Adyt, ébresztette igazán művészi hivatására. Találkozásuk érlelte határozott szándékká Adyban a Váradról való elkerülés vágyát. S ez adott végleges célt, amikor következő állomásként Párizst írta be életébe.