"A magyar Messiások" és "a Holnap idézésé"-nek motívuma

De a Vér és aranyban ott az a ciklus, amelynek mondanivalója a nyugati deka-densek köteteiben legfeljebb egy-egy vers erejéig kapott hangot: a hazai valósággal birkózó versek sora. A darabontsága miatt üldözötté vált költő hordta ki és érlelte összefoglaló remekké A magyar Messiások szimbólumát. A magyar Ugaron versei még jobbára állapotrajzok, de ebben a ciklusban már érezhető a személyes düh, a visszavágás, az állandó vita. Ezért látja másként a távoli magyar múltat is; így születik meg olyan csodálatos, balladás verse, mint a Szent Margit legendája; Margit nem érzi jól magát a környező feudális magyar világban, és Nyugatról vár valakit, aki más, finomabb, nemesebb, mint hazai kérői, a vad magyar urak. Így lesz korából kinőtt magyar Mátyás bolond diákja is, aki magyarul akart dalolni, de a titokban írt magyar dalokat {109.} zokogva tépte el környezetének értetlensége miatt. "A magyar Messiások" ciklusába osztott versek önarcképek: Én-versek. De ugyanitt fogalmazódik meg az "Én nem vagyok magyar?" kérdése is. Reprezentatív darabja még a ciklusnak a Beszélgetés egy szekfüvel, s egyben példa arra, a dekadensek kedves szimbólum-virága hogy válik Ady művészi gyakorlatában nemzeti mondanivaló kifejezőjévé; továbbá a konzervatív irodalmat bíráló Gémek az Olimpusz alatt, az idillikus Gyáva Barla diák s a talán mindezek fölé növő A Duna vallomása. Ady egyik legmélyebb magyar gondja szakadt fel ebben: a Duna táji kis népek egy közös sors áldozatai. Pesszimizmus csendül még ki ebből a versből, és ez az egész ciklus alaphangja is: publicisztikájában ugyan már a forradalmi demokrata szólal meg, de a magyar Ugar elvadultsága s a magyar Messiások sorsa oly mélyen leköti, nyomasztja, hogy egyelőre csak meglátja a bajt. Árulkodik erről a Fölszállott a páva ismétlődő, egymást követő "új" jelzője is – avagy ugyanott a Holnap idézése. Forradalmi hangja még csak olyan áttételesen szólal meg, mint a Havasok és Riviéra című versben.

Megírta azonban Ady a Vér és aranyban eszméinek összefoglaló remekét: Az ős Kaján méltó előzménye a nem sokkal később A magyar Pimodánból kicsapó vallomásnak. Ez a hatalmas Én-vers, ez a nagy pszichológiai hitellel felépített alkotás egyszerre fogja össze mindazt, ami Adyt kínozza: ha a magánélet felől nézzük, benne van Ady önpusztító élete, ha azonban lírájára gondolva figyelünk Ady kérdéseire, mégiscsak a "Mit ér az ember, ha magyar?" gyötrelmét halljuk ki belőle. A vers balladás hangulatot teremt, Arany nagy balladáinak módján idézi fel az atmoszférát: "Feszület, két gyertya, komorság"; "Piros hajnalok hosszú sorban (Suhannak el és részegen) Kopognak be az ablakon": a jelentésátvitel klasszikus értékű megvalósulása ez a kép. S a tépelődést, a vers gondolatiságát sugallja a nagy tudatossággal alkalmazott strófaszerkesztés, második és ötödik sorának ismétlődő összecsendülésével.

De a Vér és arany mindezzel együtt sem külön korszak Ady pályáján. A teljesebb Új versek: ezt a címet adhattuk volna ennek a résznek. Az 1906-os Ady tehetsége egész gazdagságában pompázott ebben. Nem teljes Ady-hang ez még: hiányoznak az istenes, s méginkább a forradalmi versek.