A korszak jellemzése

Az Új versekkel a felkészülés kora zárul le, a Vér és arany a megvalósulás. Az 1908 utáni évek ennek a megvalósulásnak a kiteljesedését hozzák meg. Ady új területeket hódít meg lírájának: 1908-ban, Az Illés szekerénben egyszerre szólalnak meg a proletár- és az istenes-versek. A magyar Ugar s a magyar Messiások motívuma is tovább gyűrűzik, felhangzik Ady kuruc hangja. A Léda-szerelem ekkorra bontakozik ki a maga ellentmondásosságában, s 1912-ben le is zárul. Megkülönböztetőjük az 1908-at követő éveknek az is, hogy Ady gondolkozása már nem fut a publicisztika s a líra párhuzamos, de az előbbivel messzebbre szaladó sínjén: a Vér és aranyban még a Tóth Bélának küldött válasznak nincs forradalmi vers-párja, most viszont lírai gondolkozása {110.} fejlettebb, s a forradalmi ciklusoknak lényegében egy igazán méltó prózai társuk akad: a Petőfi nem alkuszik. A világháborún kívül más okok is indokolják, hogy 1914 körül korszakhatárt lássunk Ady költészetében: az isten-versek már A menekülő Életben elhallgatnak: s a Léda-szerelem búcsúzó, szakító versei is A magunk szerelmében kaptak helyet. Ez a kötet s a Ki látott engem? a Csinszka-korszak előtti szerelmi lírát is magába foglalja.

A korszak legjelentősebb mozzanata, hogy az új irodalom táborba szerveződött: 1908-ban megindult a Nyugat. A Budapesti Napló szerkesztőségéből lassan kikopni kezdő Ady számára ez jelenti most már élete végéig a legbiztosabb fórumot. Egy ideig még ír ugyan a Budapesti Naplóba, s elvétve más újságokba is. Dolgozik mindenekelőtt a Népszavába – amellyel már 1906-ban kapcsolatot teremt Révész Béla közvetítésével – s 1910 után a radikalizmus napilapjába, a Világba. Élete külső körülményei alig változnak: Budapest– Érmindszent s 1908–12 között öt alkalommal Párizs a tartózkodási helye. Lédával együtt jár Svájcban s Olaszországban is. Neve ezekben az években válik igazán országszerte ismertté: a Holnap s a Nyugat elleni támadások csakúgy népszerűsítik, mint saját tábora; a Nyugat 1909-ben Ady-számot ad ki: az új irodalom tüntető seregszemléje ez vezére mellett. A radikálisokon kívül magukénak vallják ekkor már Ady líráját mindinkább a szocialisták is. Főleg a párt entellektüelljei s a szervezett munkások között akadnak jó hívei. Áchim Andrástól csakúgy, mint a Galilei-körtől, ugyanaz a tisztelet árad felé. A polgári főváros is önmagát becsüli meg, amikor 1909-ben irodalmi díját Adynak juttatja. Egészsége már nagyon gyönge ekkortájt: többször is szanatóriumba kell vonulnia. Pompás szervezete azonban még bírja az ostromot: újra és újra legyőzi a kórt.

Mutatja ezt hallatlan termékenysége: hat verseskötetet, egy versesregénykísérletet, négy novellásfüzetet, egy kis esszégyűjteményt adott ki 1908–14 között. Ekkor írta A halottak élénbe, illetve Az utolsó hajókba került verseinek egy részét is.