Az Ady-mű rendje
Már a tudatos ciklusos komponálás is figyelmeztethet bennünket az Ady-líra (s tágabban: az egész életmű s Ady-élet) lényegi, belső egységére. Ellentmondások egységének látták Ady líráját már első nagy méltatói, Földessy, Hatvany is. Egyszerre volt művészi és öntudatlan ez az egység. Egyidőben születtek a magát megmutató, az istenes, a szerelmes és forradalmas, illetve a magyarság-versek. Jóság síró vágya, Az árulás nyara, Könyörgés egy kacagásért, Csak látni akarlak, A civódó magyar – így követik egymást "A Minden-titkok verseiből" főcím alatt a versek a Nyugat egyetlen, 1910. január 16-i számában. Ez az egy ihlető pillanat láva-ömlésszerűen egyszerre dobott ki istenes-, szerelmes-, Én-, magyarság- s az Élet titkán töprengő verset Adyból. S ha ehhez hozzávesszük ekkor keletkezett publicisztikáját, novelláit és leveleit, akkor valóban egységben áll előttünk az Ady-mű. Fogantatásában bizonyára spontán mindez, végső elrendezésében azonban – mindenekelőtt az Ady által sajtó alá rendezett kötetekre gondolva – rendkívül tudatos. Babits egyenesen a dantei rendet vette észre Ady lírájában. Egymást egé-{111.}szítik ki, egymást magyarázzák valóban Ady versei. A magyar Messiás-versek egyenesen Én-versek, a Halál képzete egész lírája fölött ott lebeg; istenes versei egyrésze egyúttal forradalmi vers ... Ady maga panaszkodott Szini Gyuláról írva, hogy milyen gond számára verseinek ciklusokba rendezése. Az 1908–14 közötti években egymást követő kötetei között (Az Illés szekerén, 1908; Szeretném, ha szeretnének, 1909; A Minden-titkok versei, 1909; A menekülő Élet, 1912; A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem? 1914) van egy, A Minden-titkok versei, amely mintegy "kiszolgáltatja" Adyt. Az isten titkai, A szerelem titkai, A szomorúság titkai, A magyarság titkai, A dicsőség titkai, az Élet-Halál titkai – így sorakoznak a nagy Ady-motívum-körök.