Jövőt idéző hangok

Tisztánlátása segítette Adyt, hogy felismerje: a háborúért az ember a felelős. Gondolatai itt s ebben válnak el pacifista kortársaiétól. A marxista Ady-portrénak köszönhetjük azt a mély értelmű felismerést, hogy már-már embergyűlöletbe forduló pesszimizmusa önmagában is forradalmi érzelem volt. A halottak élén verseiben az Ember fogalmának hol kis-, hol nagybetűs formájával találkozunk; ha kisbetűvel írta: a háborúban önmagukat is bemocskoló kortársairól írt, ha naggyal: a háború előtti, magasra emelt fejű Emberre emlékezett. A háború elleni szenvedélyes tiltakozás csak egyik nagy gondolata volt az 1914–18 közötti évek Adyjának.

Mag hó alatt című verse szinte leltári pontossággal összegezi mindazt, amit eszményeiből meg akart őrizni: régi hiteit, a forradalommal terhes Tegnapot, jó magyarságát. Ezek voltak a nagy humánus értékek, amelyeket fel akart mutatni az új világnak.

Nagyon tanulságos az a publicisztikus remeke, amelyet – Levél helyett Gogának – a tehetséges román költőnek küldött. Goga új költői törekvésekkel indult, s ezért kerülhetett barátságba a Nyugat mozgalom nagyjaival s Adyval is. A nacionalizmus azonban már 1914 előtt is jelen volt gondolkozásában.

{138.} A háború kitörése után pedig ő is elveszítette tisztánlátását: agyát elborította a soviniszta hullám. Adynak nagy fájdalmat okozott barátja eltávolodása a humanista eszményektől. Cikke alkalom lett arra, hogy patriotizmusa s internacionalizmusa gyönyörű egységéről valljon: "Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyult helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyar magyarsága ... Egy nemzet, aki súlyos shakespearei helyzetekben legjobbjai valakijének megengedi, hogy embert lásson az emberben s terhelt, teli magyarságával a legszigorúbb napokban is hisz a legfölségesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövőjű nemzet"(Világ 1915) Az emberiséget s a hazáját egyszerre szeretni tudó Ady nagyszerű vallomása ez a szubjektív hangú cikk.

Versben is feltört nagy szeretete nemzete iránt (A legoktalanabb szerelem), s bár pesszimizmusa talán éppen a régi magyarság-verseinek hangjára emlékeztető verseiben (Az eltévedt lovas, Két kuruc beszélget, Nagy tüzet csináltunk, Kurucok így beszélnek, A sirató siralma, Ifjúság babonás hitével) a legsötétebb tónusú, – mégis, olykor még itt is átütött a jövőt idéző optimizmusa.

Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.

Sötét a világ, kell tűz, ha lob

Kell a gyujtáshoz mindég újból fogni.

(A tábor-tűz mellett)

Gogának írott cikke verses párja az Emlékezés nagy halottra. Alcíme: Jean Jaurès emlékének. Ezekben az írásaiban mintegy tetőzött életművének egyik nagy vonulata: nacionalizmus-ellenessége is. Gondolkozásának humánus eszmevilága tette képessé arra Adyt, hogy a világháború kritikus napjaiban is hű maradjon régi önmagához: patrióta és internacionalista legyen egyszerre.