Csinszka-szerelem. Csinszka-versek

"Ebbe a nagy sötétségbe – az elűzött Léda helyett – egy intézeti lányt fúj be a végzet. Míg szívét az utolsó látomások zúzzák, a vén legénynek van ideje ezért a lányért harcolni s mint feleségével összebújni s együtt bujdokolni" – írja Németh László a Vitathatatlan Adyban. A tízes évek elején egy svájci leányinternátusban tanult Boncza Berta, Boncza Miklós Tisza-barát országgyűlési képviselő lánya. Itt került kezébe a Vér és arany. Leveleivel ettől kezdve kereste fel a költőt. A levélismeretségből egyre sürgetőbb meghívások csaptak ki, míg aztán Ady 1914 tavaszán ellátogatott Csucsára, a Boncza-várba. A látogatásból leánykérés lett, A Kalota partján őrzi ama leánykérő 1914-es pünkösd emlékét. Végül is 1915 tavaszán esküdhettek meg: addig tartott a küzdelem a konokul ellenkező apával.

Mindent jelentett Adynak ez a szerelem: a lányért való harc idején narkotikumot az első háborús hónapok valóságával szemben, a házasságban pedig az "összebúvó félelem óráit". Adyt ekkor nemcsak irodalmi fórumokon támadták, hanem szinte az életére törtek: katonai felmentését szándékosan késlel-{139.}tették, névtelen levelekkel fenyegették, csendőrökkel zaklatták. Valósággal vergődött Ady a háborús hétköznapokban. Életerői is lassan fogyatkozni kezdtek. Nem volt könnyű emberi ügy ez a házasság, hiszen Csinszka jóval fiatalabb volt s még "parádézni" szeretett volna e sír felé hajló élet mellett. A Csinszkához (a név Ady játékos kedvének szülötte) írott versekből mindez elénk tárul. Szinte semmi sincs már ezekben a Léda-zsoltárok díszeiből, már-már fülledt erotikájából. Őszinte vallomások ezek a feleséghez.

Nézz, Drágám, kincseimre,

Lázáros, szomorú nincseimre,

Nézz egy hű, igaz élet sorsára

S őszülő tincseimre.

Ha te nem jöttél vóna,

Ma már tán panaszló szám se szólna

S gunyolói hívő életeknek

Raknak a koporsóba.

(Nézz, Drágám, kincseimre)

A Kis női csukák idején fogant ez a szerelem, s a kalandok mélyén munkáló vágy, egy teljes élet igénye valósult meg benne (És mégis megvártalak). A másik szerelmi vonulat, a Ceruzasorok Petrarca könyvén tematikája ugyan A halottak élénben is ott van, a ciklus azonban a Csinszka-szerelem előtti fellobbanások hangját őrzi.

Háború alatti szerelmes versei néha a népdalok tiszta hangjára emlékeztetnek (Vallomás a szerelemről); mély társadalmi mondanivaló húzódott meg bennük: az embertelen világ kegyetlen, dermesztő hidege elleni védekezés vágya. A Léda-szerelem azért siklott ki, mert nem tudott felnövekedni az emberség magaslatára, nem vált védő bástyává. A Csinszka-versek még szókincsükben is tanúsítják, hogy Ady háborús verseinek igazi társai.

Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,

Tarts meg engem igérő Multnak.

Tarts meg engem, mig szögek vernek,

Véres szivemmel megbénultan,

Mégis csak tegnapi embernek.

(De ha mégis?)