| A Magyar Írás | TARTALOM | A Láthatár |
A Pandora, amelynek csak néhány száma jelent meg, Szabó Lőrinc szépirodalmi, művészeti és kritikai folyóirata volt. E folyóiratnak szembetűnő jellegzetessége, hogy elsősorban nemzedéki alapon szerveződött, és főleg valamelyes ízlésiránybeli különbözőség választja el a Nyugattól, egyébként érdeklődése a Nyugatéhoz hasonlóan, és a vele egyidejűleg induló laptársaktól eltérően, irodalom-centrikus. A Pandora anyagát szépirodalmi alkotások, leginkább lehiggadó-félben levő expresszionista, avantgardista versek, műfordítások, elbeszélések alkotják. Jelentős és egymással gyakran szembenálló kísérletek és kísérletezők szerepelnek itt, például Gelléri Andor Endre és Kodolányi János, Illés Endre és Komor András, Márai Sándor és Pap Károly, Sárközi György és Szerb Antal, Erdélyi József és Fenyő László, Fodor József és Gulyás Pál. A lapban sűrűn közölt műfordítások elsősorban Szabó Lőrinc költői pályafutásának útjelzőiként érdemelnek figyelmet: G. Benn, Coleridge, Stephan George, Klemm, Ernst Stadler, Werfel verseivel találkozunk fordításaiban. A folyóirat kritikai munkája hangsúlyozott őszinteségével, magatartásbeli szigorával tűnik fel. Különösen Szabó Lőrinc üt meg eredeti hangot e műfajban is.
Nemcsak irodalmi gárdájának összetételében, de ideológiailag is kialakulatlan, ellentmondásos a Pandora arculata. Mindenesetre állomása az ellenzéki irodalmi törekvéseknek, és tanulságos kortörténeti dokumentuma később kikristályosodó szellemi magatartások kezdeti állapotának.
| A Magyar Írás | TARTALOM | A Láthatár |