A pályakezdés évei

A szülői házból nem hoz magával íróvá érlelő élményeket, a gimnázium második osztályában szándékosan megbukik, hogy elszegődhessen lakatosinasnak. Alapvető gyermekkori élménye a fizikai munkának az ember önerejére ismertető szépsége és ugyanakkor a munkásemberek fullasztóan nehéz, robotos élete. E kettős indítékú ifjúkori tapasztalat munkál majd benne a költővé érés esztendeiben, innen a munka és az erő szinte magasztos tisztelete verseiben, s másrészt a szegények és kisemmizettek felszabadításának állandó belső feszültséggel hordozott vágya. Talán apjától, a tótosan beszélő gyógyszertári laboránstól örökölte azt a csaknem rideg keménységet, s anyjától, Istenes Erzsébet mosónőtől a mindig új küzdelmekre kész akaraterőt, mely két tulajdonság költői-emberi arculatának annyira jellegzetes sajátossága.

A félig szlovák kisvárosból a századeleji Budapestre felkerült lakatossegéd Angyalföld gyáraiban ismeri meg igazán a munkáséletet, megízleli a munkanélküliség keserű tétlenségét is; itt lép a szervezett munkások soraiba és olvas először Népszavát – kezd eljárni a Munkásegylet összejöveteleire. Már maga is sztrájkokat szervez, amikor az első verseskönyv – egy Petőfi-kötet – érdeklődését a költészet felé fordítja. Egy időre Csizmadia Sándor verseiben találja meg a maga és osztályos társai sorsának, gondolatvilágának kifejeződését, őt igyekszik követni első vers-próbálkozásaiban. De a költészet igazi nagy élményét Berzsenyi versei adják számára, majd a Holnap első kötete. Felfigyel Ady verseinek forradalmi hangütésére, s a Nyugat-mozgalom irodalmi sokarcúsága is a Csizmadiáénál színesebb, életesebb szocialista költészet kimunkálására ösztönzi. Nagy becsvággyal, tudatosan készül az írói pályára; a hosszú hajú, mindig fekete inget viselő fiatalember már külső megjelenésében is a maga elkülönülő törekvéseit hangsúlyozza.

Költői pályája előkészítésének szánta hosszú "világcsavargását" is, igaz, a munkanélküliség kényszere is űzte, nemcsak a világlátás igénye. Súlyos élményekkel tarsolyában éhesen és lerongyolódva, de kiszélesült látókörrel érkezik {213.} haza. Világszemlélete későbbi alakulása szempontjából is érdekes ez az út: itt találkozik először anarchistákkal, itt ismeri meg tanításaikat.

Első verseit – a Független Magyarországban és a Renaissance-ban (1910) – többnyire még az akkoriban divatozó kissé érzelmes, bánatos, jó hangzású szonett-formában írta, de már szabadvers is akad közöttük, s a nehéz munkássors egy-egy mozzanatának hangulati képe vagy az örömös élet utáni vágyódás épp e versekben nyer megfogalmazást (Hajnali könnyek, Tavaszi bánat). Kassák maga is érzi, hogy még nem lelt saját költői hangjára e versekben és egy időre prózával kísérletezik. Első novellája (Halott a Dunán) sikere igazolni látszik új indulását, s így kötetben először prózával jelentkezik (Életsiratás). Novellahősei szlovák parasztok, faúsztatók, felvidéki szegény emberek, az ő életük egy-egy nyomorúságos darabját festi hol a naturalizmus vaskosabb eszközeivel, hol pedig valami szimbolikus felnagyításban. Már itt feltűnik, mennyire kedveli a különös sorsú emberi rajzokat és a történetek belső feszültségét halálba-fordulással feloldó írói megoldásokat. A formakeresés e periódusában írt három egyfelvonásosa (Isten báránykái) novellái témakörével rokon; megformálásukban is inkább dialógusokra bontott életképek, mint cselekményt görgető, dinamikus mozgást mutató drámák. Ugyancsak a novelláiban megrajzolt környezetben játszódik 1912-ben írt első regénye, a Misilló királysága, mellyel ekkori becsvágyát, Osvát – s rajta keresztül a Nyugat – elismerését is kivívja. Igaz, a regény csak évek múlva jelenik meg nyomtatásban.

A költő-írói útkeresés esztendeiben kezd megalapozódni Kassák sajátos, a szociáldemokrata mozgalommal mindinkább ellenzékbe kerülő, anarchista és szindikalista tanításokkal színezett politikai eszmevilága s arra épülő művészetszemlélete. Tagja a Szociáldemokrata Pártnak, részt vesz a párt politikai megmozdulásaiban, rendszeresen ír a Népszavába, de a kudarcba fulladt "vérvörös csütörtök" után, látva a pártvezetés opportunizmusát, csalódottan visszahúzódik és 1913-ban tagja lesz egy a Galilei Körhöz kapcsolódó, még a háború előtti években létrejött antimilitarista csoportosulásnak. Közöttük ismerkedik meg Kropotkin és Elisée Reclus anarchista tanaival, melyek iránt mindig újra törekvő, lázadó természete is fogékony. Mellettük Szabó Ervinnek a gazdasági harcot előtérbe helyező és antimilitarizmust propagáló írásai gyakorolnak rá mélyebb hatást. Az 1914 tavaszán Szabó Ervin és Bresztovszky Ernő között lezajlott – Várnai Zseni verseskönyvéhez kapcsolódó – proletárköltészeti vitából, annak lényeges elvi tisztázódást nem hozó lezárása következtében, a művészet osztályfelettiségét valló nézeteket fogadja el, s e felfogás lesz későbbi művészetszemléletének egyik alappillére. A II. Internacionálé pártjainak nacionalista pálfordulása az első világháború kitörésekor a nyilvánosság előtt is szembefordítja őt a szociáldemokrata párt politikájával (cikksorozata az Új Nemzedék 1914–15-ös évfolyamában), s a szociáldemokrata mozgalom bírálata ez időtől kezdve publicisztikai munkássága egyik jellegzetes vonásává lesz.

A háború elembertelenedett világa fordítja ismét a költészet felé. Első verseskötete, az Éposz Wagner maszkjában a maga vázlatosságában is már egy új hangvételű költői tehetséget mutat. Lázas, sötéten áradó víziói a kaotikusan vajúdó, bomlásnak indult világ katasztrófáját idézik. A versek kötetlen formája újszerűen hat, talán csak Babits, Kaffka Margit és Füst Milán szabad {214.} verseivel rokonítható a korabeli magyar irodalomban. De legfőbb jellegzetességük az egyszerre, egyidőben sok érzés s gondolat kifejezésére irányuló szimultanista törekvés, mely a német expresszionista lírával halad párhuzamosan. Külső jegyeiben némileg az olasz futuristák, Marinettiék háborús költészetével is mutat rokon vonásokat, de Kosztolányi joggal határolja el Kassák e verseinek a szenvedőkkel együttérző belső tartalmát Marinetti színpadiasan csengő, vad erotikummal kevert, háborút megéneklő verseitől.