8. AVANTGARD ÉS SZOCIALIZMUS: KASSÁK LAJOS


FEJEZETEK

A megújuló magyar irodalomban – mindenekelőtt az európai avantgardista mozgalom eredményeinek közvetítése miatt – sajátos szín Kassák Lajos munkássága. Az Ady utáni líra továbbfejlődésének egyik jelentős, bár jobbára elszigetelt útja kapcsolódik nevéhez.

1887. március 21-én született Érsekújvárott. Apja gyógyszertári laboráns, anyja mosónő. Tizenkét éves, mikor otthagyja a gimnáziumot és elszegődik lakatosinasnak. Felszabadulása után néhány hónapig Győrött lesz lakatossegéd, majd Budapestre jön, s rövidebb-hosszabb ideig Angyalföld különböző gyáraiban dolgozik. Itt ismerkedik meg a munkásmozgalommal, belép a Munkásegyletbe; részt vesz több sztrájkban és tüntetésben – s ezekben az években ismerkedik az irodalommal is. 1909-ben "világcsavargásra" indul: félig-meddig gyalogosan bejárja Ausztriát, Németországot, Belgiumot s eljut Párizsig. Hazatérése után tudatosan választja az írói hivatást életcélul. Első írásai 1910-ben látnak napvilágot. Tagja lesz a Szociáldemokrata Pártnak és rendszeresen részt vesz a párt megmozdulásaiban, de 1913-ban egy anarchista-antimilitarista csoportosuláshoz csatlakozik. 1915 őszén megindítja A Tett {212.} című antimilitarista irodalmi folyóiratot, melyet betiltása után (1916 ősze) Ma címen szerkeszt tovább. Az 1918-as polgári demokratikus forradalomban a Vörösmarty Akadémia tagjául választja. A Tanácsköztársaság idején tagja az Írói Direktóriumnak és az Írók Szakszervezete vezetőségének, s a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozik. Nem csatlakozik azonban a Kommunista Párthoz, sőt elvileg állást foglal az írók párttagsága ellen. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrál, ahonnan csak 1927-ben tér haza. Bécsben tovább szerkeszti Ma című folyóiratát, de közben Német Andorral közösen 2 x 2 címen új művészeti folyóiratot is indít (1923). Hazatérése után rövid ideig Dokumentum címen ad ki művészeti és társadalmi folyóiratot, majd 1928 őszén megindítja Munka című művészeti folyóiratát, mely 1939-ig rendszeresen megjelenik. A felszabadulás után a Művészeti Tanács folyóirata, az Alkotás szerkesztője (1947–48), majd a rövid életű Kortárs című folyóiratot szerkeszti. 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Irodalmi munkássága mellett a festőművészetnek is aktív művelője, a konstruktivista iskola jelentős alakja. Képeit Budapesten és Párizsban állították ki.