Irodalom | TARTALOM | A pályakezdés évei |
FEJEZETEK
A megújuló magyar irodalomban mindenekelőtt az európai avantgardista mozgalom eredményeinek közvetítése miatt sajátos szín Kassák Lajos munkássága. Az Ady utáni líra továbbfejlődésének egyik jelentős, bár jobbára elszigetelt útja kapcsolódik nevéhez.
1887. március 21-én született Érsekújvárott. Apja gyógyszertári laboráns, anyja mosónő. Tizenkét éves, mikor otthagyja a gimnáziumot és elszegődik lakatosinasnak. Felszabadulása után néhány hónapig Győrött lesz lakatossegéd, majd Budapestre jön, s rövidebb-hosszabb ideig Angyalföld különböző gyáraiban dolgozik. Itt ismerkedik meg a munkásmozgalommal, belép a Munkásegyletbe; részt vesz több sztrájkban és tüntetésben s ezekben az években ismerkedik az irodalommal is. 1909-ben "világcsavargásra" indul: félig-meddig gyalogosan bejárja Ausztriát, Németországot, Belgiumot s eljut Párizsig. Hazatérése után tudatosan választja az írói hivatást életcélul. Első írásai 1910-ben látnak napvilágot. Tagja lesz a Szociáldemokrata Pártnak és rendszeresen részt vesz a párt megmozdulásaiban, de 1913-ban egy anarchista-antimilitarista csoportosuláshoz csatlakozik. 1915 őszén megindítja A Tett {212.} című antimilitarista irodalmi folyóiratot, melyet betiltása után (1916 ősze) Ma címen szerkeszt tovább. Az 1918-as polgári demokratikus forradalomban a Vörösmarty Akadémia tagjául választja. A Tanácsköztársaság idején tagja az Írói Direktóriumnak és az Írók Szakszervezete vezetőségének, s a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozik. Nem csatlakozik azonban a Kommunista Párthoz, sőt elvileg állást foglal az írók párttagsága ellen. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrál, ahonnan csak 1927-ben tér haza. Bécsben tovább szerkeszti Ma című folyóiratát, de közben Német Andorral közösen 2 x 2 címen új művészeti folyóiratot is indít (1923). Hazatérése után rövid ideig Dokumentum címen ad ki művészeti és társadalmi folyóiratot, majd 1928 őszén megindítja Munka című művészeti folyóiratát, mely 1939-ig rendszeresen megjelenik. A felszabadulás után a Művészeti Tanács folyóirata, az Alkotás szerkesztője (194748), majd a rövid életű Kortárs című folyóiratot szerkeszti. 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Irodalmi munkássága mellett a festőművészetnek is aktív művelője, a konstruktivista iskola jelentős alakja. Képeit Budapesten és Párizsban állították ki.
Irodalom | TARTALOM | A pályakezdés évei |