A Tanácsköztársaság idején
A magányból kilépni készülő, új utakat kereső költő a háború utolsó éveiben politikai kérdésekkel is egyre többet foglalkozik. Lelkes örömmel üdvözli a polgári forradalmat s részt vesz a Nemzeti Tanács munkájában is.
Amikor 1918 október végének lázas napjaiban, a magyar polgári forradalom első óráiban, a Nemzeti Tanács helyiségeiben intézkedik, még mindig csak ösztönösen cselekszik, de érzelmei, érzései egyre közelebb viszik a szocialista ügyhöz, sőt a kommunisták ügyéhez. 1919 februárjában, amikor Kun Bélát és a fiatal KMP első Központi Bizottságát letartóztatják, az ő összeköttetései segítségével szereznek lakást és búvóhelyet a helyükbe lépőknek, s nemegyszer az ő lakásán ülésezik az új Központi Bizottság. A Tanácsköztársaság idején – bár még nem tagja a pártnak – az írói direktórium tagja és a Közoktatásügyi Népbiztosságon a színházi ügyek intézője. Amikor pedig veszély fenyegeti Tanács-Magyarországot, a frontra megy; a román királyi csapatok elleni harcban vesz részt:
| Tábortűz mellett, régen, nem régen, |
| Szatmármegyében. Sárosmegyében, |
| Sokszor feküdtem vörös őrségen |
| Páston elnyúlva ... |