Elismertetése, értékelése
Elismertetése 1935-ben a Medvetánc megjelenése után vette kezdetét, igazában azonban csak halála után érte el fokozatosan az irodalmi közvélemény szemében is az őt megillető költői rangot. Még legnevesebb írótársai is (Füst Milán, Illyés Gyula, Németh László) lényegében lebecsülően nyilatkoztak költészetéről. Néhány közeli barátja (mint Németh Andor), a szocialista eszmékhez akkor közelálló néhány kritikus (Agárdi Ferenc, Fejtő Ferenc) írtak róla dicsérően. Életében legértőbb, legmélyebb megbecsüléssel és bírálattal Bálint György illette (több cikkében, főleg a Nagyon fáj alkalmából). A halála utáni megbecsülés egyik megnyilvánulása volt a Baumgarten-díj 1938-as odaítélése is. Halálakor az írók és kritikusok legjobbjainak széles tábora adózott emlékének, elsősorban a Szép Szó hasábjain. Halász Gábor esszéi már a nagy költőt megillető módon méltatják költészetét. Ő azonban – akárcsak a Pester Lloydba cikket író Szerb Antal – elsősorban a túlérzékenységet, a tragikumot s ezek újszerű, sugalló erejű kifejezését emeli ki lírája fő elemeiként, nem az emberi életért vívott küzdelem művészi megnyilvánulásait. Széleskörű ismertsége a Cserépfalvi Imre által kiadott, Bálint György által sajtó alá rendezett összes versei kiadással kezdődik meg. 1940-ben jelenik meg róla az első könyv: József Jolánnak, nővérének életrajzi munkája (József Attila). A kötet mindenekelőtt a gyermekkori évekről ad képet, a személyes emlékek sokaságát szépirodalmi alkotáshoz méltó megelevenítő erővel. A későbbi, főképp a család szétválását követő évekről kisebb az ismeretanyaga, politikai és írói tevékenységét hiányosabban és távolabbról nézve ismerteti. Néhol a regényesítési {382.} máshol a saját szerepét megszépíteni akaró szándékok csökkentik hitelességét. Bányai Lászlónak (József Jolán egyik volt férjének) Négyszemközt József Attilával (1941) című könyve szintén számos figyelemreméltó tényt közöl életéről, verseinek keletkezéséről (főképp az 1930–34-es évekből), szemléletmódja azonban többször kicsinyes, József Attila költői nagyságának, igazi emberi lényének megértéséig alig jut el, világnézetében néha határozottan reakciós szellemű, s érezhető a könyvön saját személyisége előtérbe helyezésének, minél előnyösebb fényben való megvilágításának igénye. Galamb Ödönnek (volt tanárának) a József Attila élete nyomán címen tervezett kiadványsorozat első részeként megjelenő könyve (Makói évek 1941) szintén elsősorban életrajzi vonatkozásban közelíti az olvasóhoz József Attila alakját (főképp az 1920–26-os évekre vonatkozó személyes élményeket publikálva). Barabás Tibor kis kötete (József Attila, a szegénység költője, 1942) az első, amely verseinek közvetlen szociális mondanivalója felől közeledik költészetéhez, és súlyt helyez benne a politikum kimutatására. Világnézeti, költői mélységeit azonban nem kutatja. Sándor Pál Az igazi József Attila című munkája (1943) marxista filozofikus igénnyel közeledik költői életművének megértéséhez. Németh Andor könyve (József Attila, 1944) egyszerre ábrázolja a személyes jóbarát és a versértő szemével a költő pályáját (a húszas évek közepétől kezdve élete végéig). Az 1940–44 közti években József Attila lírája már a fasizmus ellen küzdő munkásság és értelmiség legjobbjainak támasza, segítője, vigasza volt; magáénak vallotta a baloldal, magáénak tartotta az illegális Kommunista Párt. – A felszabadulás után megsokasodtak a róla szóló írások. 1947-ben jelent meg Bóka Lászlónak finom elemzéseket adó, igényes esszéje (József Attila. Essay és vallomás), s egymást érik az értékes vagy kevésbé értékes részlet-publikációk, emlékezések, vele kapcsolatos publicisztikai írások stb. is. Németh Andor a Csillag 1948-as évfolyamában – előző művéhez hasonló jelleggel – adott költészetének és életének fontos szakaszairól elemző igényű képet (József Attila élete és kora). A hivatalos irodalmi köztudat ekkor már a legnagyobbak közt tartotta számon, mind szélesebb rétegek közt hódított tért a közönség körében, jelentős szerephez jutott az iskolai oktatásban is. Nevét intézmények vették föl, irodalmi díjat neveztek el róla, verseire zenei művek születtek stb. Az 1949–56-os évek irodalompolitikájában megnyilvánuló dogmatikus merevség azonban egyoldalúan csak forradalmi verseit, illetve költészetének csak politikailag is forradalmi elemeit helyezte az előtérbe. Ha az őt a párttól elszakító szektarianizmus nem jutott is újra szóhoz életművének megítélésében, a hivatalos irodalmi állásfoglalás költészetének bonyolult egészét megbecsüléssel, de erős fenntartásokkal kezelte, s nem az ő útját tekintette a költészet további fejlődéséhez igazán példaadónak. Ennek a korszaknak egyik jellemző alkotása Fövény Lászlóné könyve (József Attila, 1953), mely először ad teljes igényű, összegező, politikai szereplését is kellő súllyal láttató, nemegyszer azonban vulgárisan torzító képet József Attila életéről és költői munkásságáról. – De már 1955–1956 körül megkezdődött József Attila életművének árnyaltabb ellemzése. Ennek egyik jelentős dokumentuma Révai József ide vonatkozó munkássága. Az 1958-as akadémiai József Attila ülésszak is egyik megnyilvánulása volt később a József Attila életművéhez való elmélyültebb, a dogmatizmus megkötöttségeitől mentesebb közeledésnek. Megjelenő részlettanulmányok is sok lényeges ponton értek el ered-{383.}ményeket, az 1957-es József Attila-emlékkönyv pedig élete számos mozzanatának megértéséhez segít hozzá. Az élő irodalom életművének egészét értékes örökségnek fogadja el, fokozatosan a külföld irodalmi köztudata is fölfigyel rá. – Életének, munkásságának átfogó monografikus értékelését Szabolcsi Miklós kezdte meg, Fiatal életek indulója (József Attila pályakezdése, 1963) című élet- és korrajzi anyagban gazdag, a költői termést részletes elemzéseknek alávető, marxista szellemű munkájával.