Ars poeticája

Nagy utat járt be Radnóti Miklós első kísérleteitől a végső eredményig: az elvont, a mesés pásztoriság kulisszatájaitól, a pszeudo-klasszicitás díszleteitől a modern idill mozzanatain át a humanitás eszményeit szolgáló igazi klasszicizmusig; az expresszionista próbálkozásoktól, a tartalommal sokszor ellentétes formajátékoktól a mondanivalónak alárendelt és azzal adekvát, puritán formai megoldásokig. Költészete lényegileg akkor talált teljesen magára, akkor vált egyetemessé, mikor a kezdetben párhuzamosan haladó idilli látásmód és lázadó szemlélet egyesült, mikor az idill és a lázadás azonossá vált. Ennek bekövetkezése után megváltoznak tematikájának és életérzésének arányai és hangsúlyai. A magány kínjai, a halál, a pusztulás víziói a fasiszta időket fejezi ki az idill kontrasztjával. A tiszta, az asszonyában "hitvesét és barátját" féltő szerelem a magány elleni harc részévé és az újtípusú ember erkölcsének megnyilvánulásává válik. Mikor ez az idill minden változatában: mint emlék, mint nosztalgia, mint életigenlés, mint távlat és remény az emberi integritás fenntartásáért vívott harc formájává és jelképévé lesz, akkor lázad fel a költő az embertelenség, a züllés, a bomlás, a deformálódás ellen, akkor válik a hazai antifasiszta költészet európai jelentőségű képviselőjévé. Ekkor lesz képessé arra, hogy lírikus énjén keresztül úgy dokumentálja az ellenséges rend okozta fizikai és lelki reflexióit, hogy saját sorsa milliók sorsát szimbolizálja, hogy élményei a világ arculatát tükrözzék.

A kritika, amely a Tajtékos ég megjelenése után egyöntetűen felismerte Radnóti halhatatlan költői hagyatékát, mai napig nem jutott közös nevezőre világnézetének értékelésében. A munkásmozgalommal való kapcsolatának {542.} története ténykérdés, amelynek nem kell okvetlen szoros kapcsolatban lennie magával a művel. Ami az életművet illeti, Radnóti marxista szimpátiája, a szocializmust igenlő felfogása vitathatatlan. Kétségtelen azonban, hogy a nehéz magyarországi helyzetben, amelyben az illegális kommunista párt és a haladó erők gyengesége, és velük szemben a fasiszta erők nagy befolyása rendkívül megnehezítette mind a marxista műveltség, mind a kommunista mozgalmi tapasztalatok megszerzését, az aktív harcok állandó tüzében való edződést, Radnóti művészi szemlélete nem jutott el odáig, ameddig eljutott József Attila, a tudományosan megalapozott költői világképig, amelynek segítségével az utóbbi nemzeti programot tudott adni, a tragikus konfliktusok ábrázolásával egyidejűleg a megoldás útját is meg tudta mutatni.

De eljutott odáig, hogy utolsó alkotói korszakának a versekben kibontakozó eszmeisége teljes összhangban van a kommunista párt népfront-mozgalmának politikai tartalmával. Éppen ez az eszmeiség teszi József Attila mellett a legnagyobb magyar antifasiszta költővé: József Attila halála után ő kapcsolódik be legméltóbban az antifasiszta költészet nemzetközi kórusába. Nem lehet eléggé méltatni a klasszikus humanizmusnak, a ráció tiszteletének, az igazi hazafiságnak, a művészi és emberi erkölcsnek, a magános helytállásnak és tanúságtételnek, a hősies lelkiismeretességnek azt a tartalmasságát és színvonalát, amely Radnótit nemcsak nagy művésszé, hanem az új, a szocialista emberré válás folyamatának egyik előfutárává és példaképévé avatja és – következésképpen – utolsó éveinek nagy verseiben a magyar szocialista realista költészet jelentős képviselőjévé teszi.

Ha csak arra gondolunk, hogyan tartotta maga elé pajzsnak az értelmet a gyilkos fasiszta irracionalizmussal szemben (Talán, Őrizz és védj), ha csak azt idézzük, hogyan állította még versformáit is védőgátul az antihumánus káosz ellen (Ó régi börtönök), már ez is elég ok, hogy világnézete, etikája előtt meghajoljunk. Ám azt sem feledhetjük el, hogy a munkásmozgalommal, a marxizmussal volt kapcsolata, és ez a kapcsolat, tartós szolidaritása a dolgozó szegényekkel, a felszabadulni vágyó elnyomottakkal ritka emberségének mindenkor nagy hatásfokú emelője volt. Dési Huber István halálára írott versében jut kristálytisztán kifejezésre ennek a kapcsolatnak a jelentősége, termékenyítő hatása (Nem bírta hát ...). Ebben a versben nemcsak azt juttatja kifejezésre, milyen pozitív jelentőséget tulajdonít annak, hogy Dési Hubert "a dolgozók nehézkes népe" dobta fel, nemcsak azt érti és érteti meg, hogy, ha a nép ma még nem hű is a belőle szakadt és az ő érdekeit szolgáló művészhez, eljön az idő, mikor: "megtanul majd s többé nem felejt el". De élete legteljesebb, legtöretlenebb költői hitvallását is megfogalmazza. Világos bizonyítékául annak, hogy szívében, tehetségében nem volt gátja a legigazabb eszmék befogadásának. Méltán áll tehát a szegedi Pantheonban, Radnóti emléktábláján, e versének utolsó szakasza:

Ember vigyázz, figyeld meg jól világod;

ez volt a múlt, emez a vad jelen, –

hordozd szívedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.