A forradalmi avantgard lírája

Az 1919-es proletárforradalom számos fiatal költő nagy élménye volt. Lékai János, Hercz György, Barta Sándor éppúgy költőnek indult, mint Komját Aladár, Mácza János, Lengyel József vagy akár Révai József; valamennyien résztvevői-hősei a forradalmas időknek. Szinte mindnyájukra jellemző, hogy nem a Nyugat formai hagyományain nőttek fel, hanem inkább a kötött formákat és a hagyományos verselést Kassák Lajos módján fellazító, szétrobbantó kísérletezést folytatják, hogy teret nyerhessenek lázadó vágyaiknak, szertelen indulataik áradásának. Kommunista hitük világmegváltó elszántsággal párosul, de ez a hit némelyiküknél szinte vallásosan idealista s – Komját kivételével – messianisztikus megváltó tudat színezi lobogó, lelkesedő himnuszaik lángját.

Lékai János kurta életét (1896–1925), íróságának alig néhány évét teljesen kitölti ez a lobogás. Expresszionista kócosságú, heves forradalmi érzésektől izzó költeményeiben, a prózát is verssé oldó indulataiban a türelmetlenség ég az új forradalomért. Egész költészetét, Ember János című drámáját, sőt későbbi prózai munkáit is bevilágítja a forradalomban való részvétel nagy élménye s a mártíromság tudata, az önnön életét is kockára tevő önfeláldozás, amellyel meg lehet váltani a szükséges Erőszak bűnét, és amellyel meg lehet alkotni az Új Embert.

Hernádi (Hercz) György 1899-ben született értelmiségi családból Székesfehérvárott, itt végzi középiskoláit is. 1918-ban a város katonai parancsnoka, 1919-ben az ottani Népszava és Eszme című lapokat szerkeszti. A Mába ír. Berlini emigrációja idején részt vesz a kommunista mozgalomban. 1922-től főleg Bécsben él, elvégzi az egyetem filozófiai szakát. Írásai jelennek meg a 100%-ban, a Korunkban stb. 1934-ben, majd végleg 1938-ban hazatér Magyarországra. 1944-ben Dachauba deportálják. 1945-től újra kommunista párttag. Különböző lapokat szerkeszt. 1958-ban halt meg.

Az adysan csupa nagybetűs fogalmakkal élő eszmevilágot teremti meg Hercz György is költészetében. Első kötetének fogalmai az {607.} Ember, Élet, Sors, Idő, Halál, Öröm, Csend, a Jóság, az Embertelenség. Lékaival együtt olyan kommunista költők ők ekkor, akiknél az expresszionista lángolás, a szabadvers korlátlan uralma nem egyszerűen a kaotikus világ zűrzavarának visszfénye, hanem alkalmas keret ahhoz, hogy elementáris erővel kibuggyanó, tetteikkel hitelesített forradalmi indulataiknak szabad tér nyíljon.

Mácza János 1893-ban született a zempléni Alsógyertyánoson. Iskoláit Munkácson és Budapesten végezte. 1915-től Kassák lapjainak munkatársa, 1919-ben a Nemzeti Színház segédrendezője. 1920–23 közt a Kassai Munkás szerkesztője. 1923 júniusától a Szovjetunióban él. Különböző tudományos és kulturális intézményeknél dolgozott, 1928-tól a moszkvai Állami Egyetem művészetelméleti tanszékének professzora. Számos kötete jelent meg a szovjet és a nyugati művészetek problémáiról orosz és más nyelveken. Versei, műfordításai, cikkei a húszas évek elején az ausztriai, németországi, csehszlovákiai, romániai és észak-amerikai magyar sajtóban jelentek meg. Arbeiterchor és Moskau – Das Evangelium der auferstandenen Stadt című művei könyvalakban 1924-ben jelentek meg németül, az előbbi Leipzig–Lindenauban, az utóbbi Frankfurt am Mainban.

Lázas tettrekészség és az Új Embert teremtő akarat árad Mácza János munkáskórusaiból és A feltámadt város – Moszkva 1923 – című hatalmas poémájából. A gondolat világos itt, az eszme tiszta fénnyel ég. A lesújtó vereség okozta megpróbáltatások Lékait, Máczát, Komjátot sohasem tudják legyűrni, expresszionista formanyelvük nem az enervált dekadencia és a fejvesztett menekülés polgári attitűdjét fejezi ki, hanem ellenkezőleg, a feszült és robbanékony akaratot. Valamilyen formában aztán elkövetkezik náluk később a meghiggadás; az eszmei következetesség és a művészi érés; esetenként tehetségük egészen új területen bontakozik ki. Lékai a "valóságirodalom" korai előfutáraként a riport-novella felé fordul, Lengyel József a történelmi dokumentum-regény felé tart, Komját lírájában egyre inkább győzelemre jut a valóságközelibb formálású realizmus, Mácza pedig a művészetelmélettel jegyzi el magát. Révai pártfunkcionárius lesz és később kiemelkedő publicista, történész, irodalom-teoretikus. Másoknál, akik hosszasabban kötődnek Kassák formaforradalmához és nem tudnak szabadulni egy ideig (mint Barta Sándor, Kahána Mózes) vagy éppen közelednek a Kassák-kör rezignált történelemszemléletéhez (mint Hercz György), még eltart egyideig a tisztulás (Hercz pl. hosszú időre elhallgat).

György Mátyás 1887-ben született Szabadkán. Kassák körében indult mint költő, főmunkatársa volt a Tett és a Ma című lapoknak. A forradalom bukása után Bécsbe emigrált, majd visszatért Jugoszláviába. Szabadkán élt, a második világháború alatt pusztult el. Kötetein kívül versei jelentek meg a Ma kiadásában publikált Új antológiában és a Révai Józseffel, Komját Aladárral és Lengyel Józseffel közös Szabadulásban (1918). Valószínűleg 1944-ben halt meg.

A szocialista költészet első, az expresszionizmustól befolyásolt csoportjának volt tagja György Mátyás is, első kötete még a Nyugat követőjének mutatja. Később Kassák köréhez tartozott, formátlanná tört verseiben nagy erővel fejezte ki a háború utolsó éveinek fülledt légkörét, a tűrhetetlenné vált feszültséget, a fennálló rend miatt érzett undort. A bécsi emigrációban forradalmi {608.} lendülete lehanyatlik, ehelyett inkább a lét értelmét kereső, nehezen megfejthető, metafizikus filozófiai köteményeket ír, korábbi költői modorából inkább csak a meghökkentő kapcsolásokat, a szaggatott dikciót tartja meg.